Másnak is szoktak lenni ilyen gondolatai? 17/F

Igen, sokszor elképzelem, hogy vajon mi történne ha valamilyen súlyos állapottal kórházba kerülnék. Vajon mit váltanék ki a barátaimból??

22/F

Hát én első kézből mondom neked, a fél város rólad csámcsogna.

Én 2 sörözőbe is pultos voltam, aztán egyszercsak tüdőembóliát kaptam. El lehet képzelni, ahogy a sok alkesz Brinkmann professzorra issza magát és rajtam csámcsognak. A kardiológia intenzíven úgy erőszakolták belém az életet, de már azt hallottam vissza, hogy felrobbant a májam, annyit ittam munka közbe :D

Szóval ne akarj csak azért rosszat magadnak, hátha akkor felfigyelnek rád és foglalkoznak veled. Sajnálatból, szánalomból meg ne temessenek el élve, az pláne nagyon szar. De szar az is, ha a szemedbe aggódnak, és olyan dolgokat tesznek, vagy épp áldozatokat hoznak, amit amúgy sosem... ilyenkor az ember olyan szerencsétlennek érzi magát.

Hülyeség! Ne gondoljatok ilyenre. Ezzel csak magatoknak okoztok rosszat. Figyelemre lenne szükségetek, bár ezt nem tudom hogyan tudnátok vagy tudnánk megszerezni. Ugyanis én is hasonló cipőben járok, a kutya se figyel rám de azt megtanultam, hogy betegséggel nem szabad "szorakozni".

Régebben rendszeresen azt kívántam, hogy legyen valami betegségem, hogy az osztálytársaim és mások figyeljenek rám, de volt, hogy a saját halálomat kívántam (most már ezt leírni is félelmetes).

Addig kívántam magamnak a rosszat, hogy egy reggel el kellett mennem az ügyeletre, onnan a kórházba ahol minden előzmény nélkül kiderült, hogy szívbeteg lettem, kisebb műtétem is volt. Ekkor 15 éves voltam, azóta eltelt lassan 5 év. Évente többször kell orvoshoz járnom, gyógyszereket szedtem. A rosszullétek baromi borzalmasak voltak, minden egyes alkalommal halálfélelmem volt és már azért könyörögtem, hogy csak éljek, meg ne haljak. Mai napig hatnak rám a frontok, elég rosszul tudok tőlük lenni és félelmetes dolgokat csinál a szívem, mindig attól félek, hogy egyszercsak megáll és ilyen fiatalon meghalok mikor még előttem áll az élet.

Mindez azért van mert a hülye volt osztálytársaim nem figyeltek rám, ha igen akkor bántottak. Lófxszt nekik! A mai eszemmel biztos, hogy nem érdekelne és továbbra sem érdekel. Amikor kórházba kerültem páran írtak, hogy mi a baj meg ilyenek de aztán ugyanúgy elfelejtettek mint azelőtt. Egyáltalán nem érte meg...