Mindig legyek önmagam, de változzak meg, mert nem vagyok elég jó? Most akkor hogy van ez?

Kiskoromtól fogva gondjaim vannak az emberekkel, mert autista vagyok. Vannak dolgaim, amiket mások furcsának tartanak, pl. vannak olyan színek, minták vagy szavak, amiket nagyon nem bírok, és azt se szeretem, ha megérint bárki, főleg ha hirtelen vagy hátulról. Vagy ha hozzám szólnak, amikor épp gondolkodok valamin, akkor sokszor nem válaszolok rendesen, nem azért, mert bunkó akarok lenni meg nem akarok beszélgetni, hanem mert nem áll rá rögtön az agyam, kell idő, amíg "átváltok" a saját belső világomról arra, hogy kívülről beszélnek hozzám, meg arra is, hogy egyáltalán feldolgozzam, hogy mit mondtak és hogyan válaszoljak. Nagyon visszahúzódó vagyok, nagyobb csoportban utálok lenni, legtöbbször csak 1-2 ember társaságában érzem jól magam. Beilleszkedni sose tudtam rendesen sehova. A csapból is az folyik, hogy légy önmagad és ne akarj mindenkinek megfelelni, csakhogy ahol én önmagamat adom, ott elfordulnak tőlem, utálnak, nem kellek senkinek. Sokan mondták már, hogy változzak meg, legyek nyitott, gondolkodjak máshogy, legyek ilyen meg olyan. Nem fogadnak el. A legtöbb közösségben, amibe eddig bekerültem (gimis osztály, egyetem, munkahely, tanfolyam) egyedül voltam fekete bárányként, esetleg volt pár felszínesebb kapcsolatom, vagyis beszélgettem emberekkel, leckében segítettünk egymásnak stb. de a szabadidejüket egymással töltötték, engem nem hívtak el soha sehova. Két alkalommal fordult elő, hogy egy embert egy közösségből sikerült közel engednem magamhoz, és olyankor ketten együtt különültünk el a többiektől, és mindig rosszul éreztem magam, ha pl. egy harmadik ember odajött hozzánk beszélgetni. Előfordult az is, hogy másmilyennek tettettem magam, mint amilyen vagyok, de ezt csak egy ideig tudtam fenntartani, másrészt meg olyankor folyamatosan görcsben voltam, hogy mit hogyan csináljak, mit várnak el tőlem. Szóval nem értem, most akkor milyennek kéne lennem? Nem érzem magam gonosznak, bunkónak vagy rosszindulatúnak, én szeretem az embereket, csak nem mindig értem őket, meg nem mindig sikerül felismernem, hogy mi az, ami esetleg másoknak bántó lehet. Lehetséges egyáltalán megváltozni ebben a helyzetben?