Hogyan változzak meg?

Általános és középiskolában is akárhányszor jellemezni kellett egymást rám mindig csak annyit tudtak mondani, hogy csendes. Valóban csendes vagyok társaságban. Ha 3-4 embernél több van körülöttem akkor már nem tudok kommunikálni mert elkezdenek beszélgetni én pedig nem tudok hozzászólni semmihez, ha szólok is akkor kell amikor csendbe vannak a többiek, különben meg se hallanak... Elegem van abból, hogy levegőnek néznek. Sokszor volt olyan, hogy például a tanárral szívesen megosztottam volna a tapasztalataimat vagy a véleményemet de nem mertem megszólalni, ha mégis akkor a torkomban dobogott a szívem mintha éppen az életem múlna rajta pedig csak egy egyszerű hétköznapi sztorit mondtam el.

Ügyeket intézni nem tudok. Most új személyi igazolványt kellett csináltatnom és annyira zavarban voltam, hogy többször beégtem, holnap kell mennem érte és már lámpalázas vagyok. Alig merek bemenni. Az utcára se megyek szívesen egyedül mert félek attól, hogy az emberek mit gondolnak rólam. Főleg akkor a legrosszabb ha egy csapat megy el mellettem és ha nevetnek azt hiszem, hogy rajtam pedig szerintem észre se vesznek. Azaz érdekes ebben, hogy ha már 1 ember van velem akkor ez az érzés elszáll mindent lesza*ok, sokkal lazább vagyok. A családommal, párommal és barátnak mondható személyekkel közvetlen vagyok, viccesnek tartanak és teljesen másabb vagyok. És ez az igazi énem, nem az amit iskolában vagy máshol látnak csak nem tudom, hogy miért csinálom ezt. Próbáltam megváltozni már nagyon sokszor de egyszerűen nem ment mert nem tudom hogyan is tehetném meg. Szeptembertől ismét új osztálytársaim lesznek (vannak közöttük akiket ismerek) de már azt szeretném, hogy a valódi énemet ismerjék meg. Emiatt nem tudok sose barátságot kialakítani mert senki nem akar velem beszélgetni. Pedig ha valaki kezdeményez akkor egész jókat tudunk beszélgetni.

A barátom is mindig mondja nekem, hogy milyen vagány csaj vagyok és ez mennyire tetszik neki (ő még nem sokszor látta, hogy társaságban valójában meg se szólalok).

Ha vendégek jönnek hozzánk akiket nem ismerek akkor is inkább elbújok, hogy ne kelljen kommunikálni velük, pedig vannak akikkel szeretnék csak annyira zavarba jövök, hogy nem tudom miről kell beszélgetni.

Például a múltkor jött hozzánk a párom munkatársa és a felesége aki majdnem velem egyidős és amikor kettesben maradtunk kínos csend volt, próbáltam arrébb menni mert gáznak éreztem, hogy nem tudok mit mondani neki. Most már meg szeretnék barátkozni vele de ha megint oda kerül a sor, hogy találkozunk nem fogok tudni hozzászólni.

Miért van ez? Valaki segítene vagy tudna tanácsot adni?

Ez megkeseríti az életemet pedig alapból laza és nyugodt vagyok, csak társaságban nem...

19/L