Miért utálnak amiatt hogy mindig vidám vagyok? Miért olyan hihetetlen hogy nincs bennem irigység és örülök mások sikereinek?

majd akkor is mondd ezt, amikor te vársz gyereket és a csókos kapja meg az állást, pedig neked nagyobb szükséged lenne arra a pénzre.

Hozzád hasonló embereket lehet jól kihasználni, mert bemennek túlórázni akár fizetés nélkül is..

Tipikusan az a lúzer vagy, aki semmire sem fogja vinni az életben. Mivel saját sikert nem tudsz felmutatni mások sikerével páváskodsz mintha bármilyen közöd lenne hozzá. Gusztustalan vagy.

Ha már szóba került az USA: Ott pont attól kattannak be sokan és kezdenek el lövöldözni amit te is képviselsz.

Ne haragudj, de nem érezlek őszintének, de a legnagyobb baj, ha magadnak hazudsz.

Ha igaz, amiket itt leírtál, akkor te egy szent vagy! ... (de a szentek nem panaszkodnak, mert minden emberi gyarlóságot a helyén kezelnek!)

Ez például egy teljesen életszerűtlen baromság:

"A munkahelyemen versenyben voltunk egy kollégával egy állásért. Én rá rosszat nem mondtam, inkább dicsértem a főnökség előtt még ha hallottam is, hogy ö máshogy tesz."

Miért érezted ennek szükségét?

Akkor is veregethetnéd saját vállad, hogyha csak simán hallgatsz, de te állítólag dicsérgetted a riválisod ! Pfff... ne haragudj, de szerintem neked valami defektusod van.

Neked leginkább kisebbségi komplexusod van, üldözési mániával és nagy adag szeretetéhséggel megfejelve, aminek a gyökerét valahol a gyerekkorodban kellene keresni.

Nem gondolod, hogy talán ezért viselkedsz így munkahelyen, ezért nincs párod, nincsenek barátaid?

Kifelé mindenkinek meg akarsz felelni, de belül egy keserű, kritikus ember vagy, akit nem ért meg a világ és gyártod az összeesküvés elméleteket, amik ellened irányulnak, idézek tőled, " ... Van hogy ellenségek állnak össze ellenem ..."

Hogy fordulhat meg egyáltalán ilyesmi egy "pozitív" ember fejében?

Nagyon ajánlanék neked egy jó pszichiátert, ... de komolyan!

Én közelről ismerek igazán tisztalelkű jó embert, de az nem indít fórumot a saját jóságáról, hanem derűs bölcsességgel szemléli a világot, az embertársait, nem kritizál senkit, mindent és mindenkit úgy fogad el, ahogy az van,

Nem vár el ezért senkitől semmit, mert neki így természetes.

Nem érzi, hogy országot, vagy kontinenst kellene váltania, mert nem kap babérkoszorút azért mert ebben az elvadult világban megmaradt embernek.

Igaz, hogy önsorsrontó túlzásokba sem esik, hogy kivívja mások elismerését, vagy szeretetét.

Komolyan úgy gondolom, beteg vagy, különben kénytelen lennék azt mondani, hogy nekem sem vagy szimpatikus.

#8

Szerintem egyszerű szolgalelkűségről van szó.