Létezik, hogy valaki egyáltalán ne értsen semmihez?

Már úgy érzem, hogy nem kéne ezen a világon lennem. Kb. 2-3 éve tart, hogy egyre rondábbnak látom magam a tükőrben, egyre jobban utálom magam, és egyszerűen már az sem megy, ami régebben ment.

A lényeg az, hogy van egy bizonyos sztár, akibe már úgy éreztem beleszerettem, és tegnap olvastam egy oldalon, hogy ez nem szerelem, csak csupán nincs saját életem. És akkor jöttem rá, hogy téneg nincs.

Egyszerűen mindenhol stresszes vagyok, és már sehol nem merem elengedni magam.

Nincsnek barátaim, 2 lánnyal chatelek a neten, de az egyikük már elkönyvelt egy őrültnek, a másikuk meg egyelőre még elvisel.

Szóval. Lényeg, hogy ronda is vagyok (nagy orr, kis, sárszínű szem, vékony száj, pufi arc, nagy ál, sárszínű haj, elálló fülek, és kövér) , nagyon visszahúzódó .

Igazából nem tudom, minek kell élnem. Hiszen tehetségem igzából semmihez nincs, nem vagyok szép, a szüleim elváltak, és állandóan problémák vannak, az osztálytársaim utálnak. Ugye barátaim nincsenek.

Anyukám testvérei elviselnek, apukám testvére utálnak.

A testvérem is unalmasnak tart.

Tehetségem meg nincs semmihez. Eddig sokat rajzoltam, de aztán látva, hogy mésok sokkal kevesbb idő alatt, és sokkal, de sokkal szebbet csinálnak, mint én, már többször felakartam adni, most meg végleg feladtam.

Még a rajzoláson kívül írni szeretek , viszont nagyon amatőszinten írok, már sok könyvet elkezdtem, de mindegyiket meguntam, a dalszövegeknek meg bénák a rímjei.

Varrni, és trsaihoz ( karkötő készítés, kézműves dolgok ) nem vagyok elég ügyes.

Sportot meg inkább hagyjuk, mert gyűlölők sportolni.

Szóval szerintem életem sincs, sőt, az egésznek semmi értelme.

Létezik, hogy egyáltalán nem érek semmit, vagy van valami, csak még nem találtam meg?