Létezhet olyan, hogy az ember nem képes szoros köteléket kialakítani másik emberrel, de állattal igen?

Nah ezt fura leirni....

Kezdjük ott, hogy 14 éves lány vagyok. Van életkedvem, szerető családom, barátaim.Szeretek velük beszélgetni, stb...De igazából igazi kötelék egy ember iránt sem alakult ki.

persze ezt sose mondtam el senkinek.

De az állatokkal másképp állok. Nagymamáméknál volt egy néetjuhászom(Vitéz, vele nagyon nagyon erős szeretetet érwztem.(pont akkor hoztuk el, amikor megszulettem, 14éve.)

Imádtuk egymást kolcsonosen. Nagyon ritkán láttam, havonta kéthavonra voltam ott pár napot. Amikor megjottem, borzasztóan orult, es nem lehetett levakarni magamról. Mindig amikor a kertben voltam, ott volt a nyomomban.

Sajnos meghalt.

Rá fél evre lett mamaméknak egy ónémetjuhászuk. Aranyos egy kutya ő is, imádom.

Ugy vettem eszre, hogy az állatokkal jobban megertem magamat, mint az emberekkel.Sot, az emberekkel nem vagyok annyira jóban, mint pl. A kutyájukkal:D

Na de nem csak a kutyákat szeretem, a lovakat, cicákat, és a tobbi állatot is imádom.Még éter dolgot tudnék mesélni, de gondolom ennyi is elég, ha nem , akkor még pötyögök pár sort:)

(Amúgy telefonról irok)

Volt már valakinek hasonlo helyzete?