Velem van a baj?

Csak én vagyok olyan, hogy nem sírok a nagyon szomorú dolgokon? Pár éve meghalt mamám, aki nagyon közel állt hozzám. Anyukámék egy nap közölték, hogy meghalt, de egy könnycseppet se tudtam kipréselni. Volt még nemrég, hogy ismertem egy srácot már majdnem másfél éve és sajnos mióta megismertem, érzek iránta valamit, de ő tök barátilag nézett rám, szerintem meg se fordult a fejében, hogy én meg ő.. Pár hete volt barátnőmnél egy kerti buli, amin ő is ott volt.. Sokat ittunk.. és elkezdett közeledni felém, smároltunk is meg minden.. Másnap reggel (mivel aznap mindenki a buli helyszínén aludt) tisztára közömbös volt velem, rám se nézett, szinte mintha nem is ismerne. Nemrég barátnőm közölte, hogy megbízható forrásokból tuja, hogy nem jövök be a srácnak kicsit se. Mit ne mondjak, rohadt szarul esett, de szintén, egyáltalán nem sírtam meg semmi.. pedig tényleg rosszul esett.. Jó erről ennyit.. Tegnap este anyám bejött a szobámba és leszidott, mert rendetlenség van a szobámba és elkezdi, hogy lehetek lány létemre ennyire igénytelen és szemtelen. Mikor kiment még hallottam, hogy magában mondogatja, hogy milyen hülye gyerek vagyok.. és mi történt....elkezdtem sírni..de miért? .. Az ilyen kicsinyes hülyeségeken miért sírok, ha a komoly dolgokon egy kicsit sem? de most komolyan.. velem van a baj?