Miért vidám mindig az aki depressziós?

Mert Ő is ugyanúgy ember és gondolom szeret másokon segíteni/másokkal kedves lenni ez csak a természete.

És attól még, hogy a külvilág felé ezt mutatja nem tudhatod, hogy a négy fal között egyedül nem adja ki magából a lelki fájdalmait.

Remélem tudtam segíteni :)

Egy depressziós ember sem akar depressziós lenni, hacsak tud, szeretné elfelejteni a gondjait és jól érezni magát, még ha csak kevés alkalma is van erre.

Segít mások lelki problémáin, mert átérzi, hogy milyen lehet érzelmileg mélyen, szellemileg tanácstalannak lenni.

Utolsó:

Láthatólag SEMMI FOGALMAD sincs a depresszióról!!! Az ugyan is NEM azt jelenti, hogy ROSSZ A KEDVE, hanem ennél sokkal mélyebb dolgokat.

abba igazad van elöttem lévő hogy nem arról szól csak hogy rossz a kedeved, csomó melléktünetei is vannak amit én is tapasztalok...de ne mond nekem hogy valaki annyira jól tudja ezt kezelni hogy a társaságban csak mosolyog

mert akkor megszeretném kérdezni hogy nem-e tart külön órát nekem

Én 7 évig voltam depressziós és ugyanígy csináltam, mint a barátod...

Én első körben azért mutattam vidámnak magamat, mert nem akartam, hogy lássák rajtam, hogy lelkileg milyen állapotban vagyok...nem ez a divat depressziós idióta voltam, mint sokan, hogy "a világ baja rajtam, csak feketében járok, sajnáljon mindenki"...a depresszió igenis egy betegség és nem egy divat irányzat!

Ezen felül meg ha mindig csak rosszkedvű levert az ember az hatással van rá! Ha voltál már nagyon mélyponton akkor tudod, hogy attól menekülni akarnál!

Felveszünk egy maszkot, hogy az emberek ne lássák mi van belül, DE közben minket is felhúz bizonyos szinten, mert "kicsit beleéljük magunkat a szerepbe"...

Én pl depresszió alatt azért segítettem mások bajain, mert könnyebb más problémáira koncentrálni, az olyan távolabbinak, egyszerűbbnek tűnik, megoldhatónak...míg a sajátunk pont az ellenkezője...

Én miután segítséggel túl lettem a depresszión azért szeretnék másoknak segíteni, mert tudom milyen lent...milyen amikor az ember egyedül van és várja a segítséget, de nem tudja, hogy mit is kellene tennie...olyan elveszett érzés...meg a félelem attól, hogy mégsem sikerül...

A másik ok amiért én segítek, mert rajtam is segítettek! A pár év alatt amikor segítettem másoknak reméltem, hogy egyszer eljön valaki aki nekem segít, de persze ehhez az embernek is akarnia kell a gyógyulást, készen kell állnia rá...

Nem tudom a haverodnál mi a kiváltó ok és mi a megoldás, de támogasd amiben tudod, ha szeretnél rajta segíteni!

23F