Miért él úgy mindenki, mintha valamilyen nagy dologra készülne, ami majd beteljesíti az életét?

Én azt látom, hogy a "magyar mentalitás" inkább a rosszul keresők körében igaz. Akiket ismerek és jól megélnek, azok nem is nevezhetőek boldogtalannak.

Persze lehet azt mondani hogy élvezd az élet minden percét, de átlag ember örül ha 8-10 óra robotolás után hazamehet nézni a tv-t.

Na meg célok nélkül nehéz bármit élvezni. Ha már kitalálod hogy "ma kimegyek napozni", akkor már van egy célod, de ezeket az ember megunja egy idő után, és többre vágyik.

Vagy csak saját példám.

Nekem a "nagy célok" között ott van, hogy lefogyok, és "kigyúrom" magam egy egészséges szintre. A másik, hogy lesz autóm és sokkal mobilabb leszek, nem kell tömegközlekedésen izzadjak 50 fokban. Vagy lesz saját lakásom, és nem mással kell osztozkodjak.

Tudom, hogy ha ezeket elérem, attól nem fog "beteljesedni" az életem, de mégis egy nagy mérföldkövet jelentene és úgy lépnék tovább, hogy elértem valami számomra fontosat.