Kicsit félös vagyok és félek kiálni a szimpadra elkezdek ijenkor izgulni vagy ha akár csak 40-50 ember elé kell akkor is. Nem tudom ijenkor mit csinájjak hogy ne izgujjam el a dolgot?

Amatőrzenész voltam és a próbahelyen is alig mertem belesusogni a mikrofonba az első "éneklésem" alkalmával.

Aztán belejöttem ebbe, de mire belejöttem a próbateremben éneklésbe, addigra jöttek a fellépések.

Ezt az akadályt már nehezebben vettem, mert klasszisokkal több alkalom kellett ahhoz, hogy magabiztosan "sikoltozzak" a mikrofonba, mint a próbateremben, de döcögős" stílusban bele lehetett ebbe is jönni.

Hiszed, vagy sem, hat év alatt nem tudtam elfejlődni addig, hogy bele tudjak normálisan nézni a közönségből bárkinek is a szemébe, - ezt nem tudtam "megtanulni", mindig lehajtott fejjel püföltem a basszusgitárt, és behunyt szemmel énekeltem. - Jó, hogy ebben benne volt a "reflektor-érzékenységem" is, - nem csíptem, ha a pofámba világítanak 1000 terrawattal, - de ez egy ilyen szabadidős tevékenyég volt, el kellett viselni.

Az idő meg fog oldani mindent.

Segítene, ha keresnél olyan alkalmakat, ahol nyílvánosság előtt kellene bemutatnod valamit, beszélned, énekelned valamiről. Ezt tanulni kell sajnos.