Ki mit ért a művész lélek szó/fogalom alatt?

Nálam ez a fogalom az utóbbi időben erőteljesen devalválódott, mert manapság már mindenki "művészlélek" akar lenni, szinte divat annak lenni. A földből nőnek ki az átlagtól elütő, magukat elvontnak, művészléleknek gondoló lányok-fiúk, akik egyébként giccsesek, közönségesek, és semmit sem tudnak a világról, csak füvet szívnak. Sokan meg a romkocsmákban játsszák az eszüket, és eljátsszák a nagy filozófust, miközben közhelyeket puffogtatnak.

Ezért az igazi művészeket én nem hívom művészlelkeknek.

Engem sokan elvontnak illetve művészléleknek neveznek.

Tény, hogy az első válaszoló tökéletesen leírta a személyiségemet. Egyszer iszonyat boldog vagyok, röhögőgörcstől könnyezem, máskor pedig minden komor és kilátástalan. Mintha disszociálnék és az őrülten boldog perceimben átvedlenék valaki mássá, aki harsány és hihetetlen laza. Általában könnyedén barátkozom, nevettetek meg másokat egyszerűen a bolondos természetem miatt. Ezért vannak, akik imádnak és akik ki nem állhatnak. Gyakran idegesítő vagyok emiatt. Ugyanakkor verseket írok, se perc alatt kitalálok egy kerek történetet és ha tudom, azon nyomban papírra is vetem.

A gondolataim kicsapongóak, így amikor eszembe jut akár egy szösszenet, bármilyen helyzetben képes vagyok magamra illetve papírfecnikre írni. Emiatt furcsának tartanak. Holott ez csupán egy módja az önkifejezésnek. Nos... szerintem egy művészlélek attól lesz művészlélek, hogy ami benne rejlik nem fél felfedni mások előtt, kreatív és intelligens, természetes, mégis oly egyedi, amennyire csak lehet. Talán születni kell erre. Talán tanulni. Mégis leginkább tehetséget és kifogyhatatlan ötleteket, alkotóvágyat igényel. Számomra néha valóságos átok. Viszont csak azért, mert nem találok magamhoz hasonlóakat és nincs túl nagy sikerem. Hiába írok, mégis inkább hobbinak nevezném, mintsem hivatásnak. Sokan nem értik és nem is érdekli őket. Pedig a visszajelzés nagyon fontos. Nem elég jónak gondolni valamit. Mindig meg kell próbálni jobbá tenni.:)

Kedves 1-es.

Őket hívjuk úgy, hogy dekadens.

Kedves 2-es aki így jár el:

És befut, akkor celeb.

Ha iskolája is van róla akkor ripacs.

Ha semmi, akkor magamutogató semmirekellő.

Kedves kérdező 3-as!

A diszociatív elme egy kóros állapot, bár ezt remekül le is írtad.

Ez amikor indok nélkül éles váltásokban jön elő, akkor orvosi eset.

Kezelni kell, de nem igazán lehet. A fő irány,

hogy elnyomják az egyik lakót a fejedben.

Nevezzük személyiség zavarnak, ill. súlyosabban tudathasadásnak.

Van ilyen ismert hírességünk, de amíg nem akarsz senkinek ártani,

vagy nem akarsz te lenni a magyar kim jong un, addig nem kell

kényszerzubbonyban elvinni a gumiszobába. Ezért is kezelik grácz-ban...

Nem ezért van aki utál, és nem ezért szeretnek.

Nyers vagy és utálatos. Másokkal rosszindulatú,

de akit kedvelsz azzal meg segítőkész, jószívű.

Ez nem betegség, hanem jellemvonás.

Az, hogy költesz, és Münchhausen bárót játszol,

az magas inteligenciára utal, főleg, ha jól csinálod,

nem csak beképzeled, mint győzike kisebbik lánya a menőségi faktort.

Látatlanban nehéz tovább boncolni a személyiséged,

mivel egy része erősen "gemini".

Egy biztos, az öndicséret büdös. Lehet igaz, de rosszul veszi, ha előadod.

Kedves 4. Erre nincs ellenvetésem. :D Szoktam volt mondani, nagyjából tökéletes.

Kedves 5-ös! Kulturálisan kiemelkedő jellem, amit keresel az, hogy valakit érdekelnek a művészetek,

az nem jelenti, hogy művészlélek. A szókincs az aztán tényleg brutálisan távol áll tőle,

mint jellemző. Az, hogy a lexikális tudás valakiben magas,

az meg a tájékozottság olvasottság és memória igény függvénye, nincs köze a művészlélek semmilyen

formájához.

Összegezve a művészlélek, egy elvarázsolt jellem, elvont, a társadalom átlagához képest életképtelen.

3. világháború után ne őt válaszd túlélésed párjaként, mert együtt haltok éhen.

Egy túlélő karakter, nyápic pudingnak hívná a művészlélek adottságot.

Egyébként nem veleszületett, mielőtt kisiklana az önbecsülésed.

Önerőből lettél azzá aki vagy.

A művészlélek épp ezért a büdös életben nem dolgozik, csak alkot.

Amit csinál az mutatós, de értelme nincs.

Gyakorlati értéke nulla, de elfogadható mint művészeti érték, ha annak van csodálója.

Márpedig dologtalan semmittevők keresik hasonló gondolkodású társaik, így csodálják az értéktelen semmit annyira,

hogy fel is verik az értékét.

Köznapi nyelven fogalmazva, a transzvesztita, az veleszületett degeneratív elváltozás.

Az, hogy valaki buznya, az nem veleszületett, hanem környezeti hatásokkal, önerőből lett azzá.

Ez nem mint jellemvonás, hanem mint példaként értendő a veleszületett,

és az akarati tényezők által befolyásolt közötti különbözet definiálása volt. ;)

Csók a családnak!