Milyen személyiségtípusba tartozik ezek alapján?

22 éves vagyok, és középiskolában volt egy nagyon jó barátom (azt hittem barát)

A középsuli utolsó 2 éve alatt lettünk igazán jóban, előtte sem voltunk rosszban, csak valahogy elkerültük a másikat, nagyon csendes gyerek volt.

Nagyon jóban voltunk, padtársak, edzőtársak voltunk, együtt mentünk bulizni, szóval elég jó barátság alakult ki közöttünk.

Érettségi után ő elköltözött Budapestre, én egy év múlva költöztem ugyan oda egyetem miatt.

Az egy év alatt amíg én itthon voltam ő soha nem keresett, pedig nyár végén az utolsó buli után úgy váltunk el, hogy én meg szeretném tartani ezt a barátságot, azt mondta, hogy ő is és ekkor láttam utoljára, több mint egy évig nem találkoztunk.

Facebookon próbáltam vele tartani a kapcsolatot, mindig én írtam neki, ő soha, ezt szeptembertől januárig csináltam, aztán már értelmetlennek tűnt, mert látszólag én akartam megmenteni ezt az egész barátságot. Mondanom sem kell, ő az újonnan szerzett budapesti barátaival kiválóan elvolt, bulizgatott, szóval élt mint egy 18-19 éves srác. (gondolhatod ennyi idősen a fővárosban szülők nélkül egy saját kis albérletben, maga lehetett az álom.)

Egy év múlva felvettek az egyetemre, szóval én is Pestre költöztem. Facen bejelöltem, h pesten fogok élni, ő látta ezt, de nem érdeklődött semmit. Felköltözés után szeptemberben a születésnapja alkalmából írtam neki, felköszöntöttem, ő ekkor írt, már tudta h pesten vagyok, így gyorsan megérdeklődte, hogy mit is csinálok, ez abban merült ki, hogy megkérdezte, hogy azzal a szakmával amit tanulok hol lehet elhelyezkedni (nagyon úgy tűnt, mintha azt is meg akarná kérdezni, hogy mennyit kereshetek)

Ezután elhívott találkozni, kb 1 hét múlva össze is futottunk, ekkor már egy jó ideje nem láttam, de mintha csak tegnap találkoztunk volna, nagyon jól elbeszélgettünk, beültünk sörözni, miután elváltunk mondtam neki, h többször is összefuthatnánk és ő erre azt mondta, hogy okés ő is jól érezte magát.

Ez után megint 1,5-2 évig nem találkoztunk, ő nem keresett, én meg már megint nem akartam azt játszani, hogy én keresem folyton.

Észrevettem , hogy facebookról is törölt, ez így maradt majdnem 1 évig, ekkor újra bejelölt, de nem írt rám. Megkérdeztem, hogy hogyhogy bejelöltél, erre azt válaszolta, hogy észrevette, hogy nem vagyunk ismerősök.

Erre nem írtam azt, hogy persze, hogy nem, ha letörölsz.

Mind1, ekkor elhívott házibuliba magához, ott is elég jól elbeszélgettünk, bemutatott a barátainak stb. Ez már fél éve történt a tél végén. Azóta ismét semmi.

Ez az egész engem nagyon megviselt, főleg amikor felköltözött pestre én pedig itthon maradtam. Akkor nagyon kivoltam, hogy még arra sem veszi a fáradságot, hogy facen megkérdezze, hogy élek-e még. Persze ő vígan elvolt a haverjaival a fővárosban, ezt nagyon szar volt látni.

Ennek az egész történetnek a kezdete csaknem 5 évre húzódik vissza, de ha belegondolok akkor még mindig nagyon fáj ez, legfőképpen az, hogy az a közös haverunk akit középsuliból ismerünk folyamatosan fúrt engem ki a haveri körből, vele még a mai napig is tartja a kapcsolatot. Ő igazi kis nyalis gyerek, befészkelte magát nála azzal, hogy folyton isteníti, dicsérgeti. A házibuliban mondta, hogy ez a 3. gyerek már többször volt nála, ekkor majdnem lefejeltem az asztalt, mert őt meg tudja többször hívni házibuliba 200 km-ről, de engem nem tudna legalább megkérdezni aki 20 percre lakik onnan. Ekkor már pár éve ott laktam pesten, és a mai napig 20 perc lenne amíg összefuthatnánk.

Szóval ez az én történetem, valószínűleg ez egy örök lecke, hogy ne tervezzek életem végéig tartó barátságokat, mert nagyon megégethetem magam. A hűség egy emberben nagyon hamar kialszik, ha jobb környezetbe kerül olyan emberek közé akikről azt hiszi "menőbbek" csak ezért mert a fővárosban élnek.