Ez így normális?

Én is ilyesmi vagyok, csak éppenséggel a másik véglet. (leányzó, fiúsabb aggyal, gondolkodással)

Mindannyian mások vagyunk - szerencsére. Agyunk működése attól is függ, hogy mennyi női és mennyi férfihormon van a szervezetünkben. Hiszen már biztos láttunk olyat, hogy egy férfi sokat beszél, (ezért van például sok férfi ujságíró), és hogy egy nő kiválóan olvas térképet (ezért tanít sok nő a térképészeti egyetemen. Tehát a kivétel erősíti a szabályt, vagyis ne általánosítsunk, ne vonjunk le következtetéseket másokról, mert minden alól vannak kivételek. 

Nagyon óvatosan kell bánni a kategorizálásokkal. Nem biztos például, hogy valaki nőként nem lehet jó zeneszerző, csak mert az átlag ezt mutatja. Félő, az ilyen általánosítások sokakból előítéleteket váltanak ki, és ez diszkriminációhoz vezethet. Az azonban tény, hogy valóban különbözőképpen gondolkodunk.

Például:

A férfinak a vadászat, a létfenntartás volt a feladata. Meg kellett találnia a zsákmányállatot, be kellett cserkésznie, el kellett ejteneie, és haza kellett jutnia a zsákmánnyal. Ehhez volt szüksége a jó tájékozódási képességre, térlátásra, pontosságra, gyors helyzetfelismerésre.

A nő ezzel szemben a családi fészket csinosította, tüzet őrizte, nevelte a gyerekeket. Nem vándorolt messzire, csak a környékben keresett bogyókat, gyökereket, viszont tudnia kellett, mi történik körülötte. A gyűjtögetés során figyelt a családra leselkedő veszélyre, az élelemre és a társakra leselkedő veszélyre. Érzékelnie kellett a körülötte élők hangulatát, fájdalmát, örömét, hogy segíteni tudjon nekik. A nő biztosította az érzelmi hátteret.

(Ezzel szemben én nőként nem vagyok érzelmes,mondhatni érzéketlen is vagyok, de nagyon jól tájékozódom, jó a térlátásom.)

Míg általában a férfiak magukban töprengenek, a nők hangosan gondolkodnak.

Ha egy látszólag semmit sem csináló férfihez szólunk, gyakran mérges lesz, mert megszakítottuk tevékenységében, a gondolkodásban. A férfi a gondolatmenetének csak a megoldását közli, a bizonytalanságát ritkán.

(Nő létemre ezt én is elmondhatom magamról)

A nő viszont akkor is hangosan sorolja a lehetőségeket, amikor már rég tudja, mit is akar tenni. A nők sokkal inkább vágynak arra, hogy megosszák az élményeiket, mint a férfiak. És mivel érzékenyebbek a körülöttük lévő világ kis rezdüléseire, számukra ezek is fontosak (, míg nekem például egyáltalán nem)

A férfiak agya többségében csak a lényeget tárolja el, azt is leegyszerűsítve (, akárcsak én). Ez adott esetben gyorsabb döntést eredményez. A vadászó férfinak egykoron épp erre volt szüksége.

A nők verbális készsége egyébként fejlettebb. Érzékenyebbek a testbeszédre, értik a jeleket, amelyeket a férfiak sokszor képtelenek felfogni.

Szerintem az ilyesfajta "helyzet" nem befolyásolja a szexualitást.

Nos, remélem valamennyire hasznos számodra ez a válasz, és látod, hogy nem vagy egyedül.

Teljesen normális, ne aggódj. A legtöbb ilyen dolog szimplán téves sztereotípia, semmi köze a nemiséghez.

A környezetemben élő nők közül, akiket jobban ismerek, alig néhány tud több dologra figyelni. Anno biosz órán ez szóba került és az osztályban is több fiú tudott figyelni több dologra. Sőt, a biosz tanár is azt mondta, hogy ő is ezt látja a környezetében. Szóval nem hiszem, hogy ez bármely nemre jellemzőbb lenne, még ha sokan szeretik hangoztatni is. (Mint a női megérzést.)

A problémáid megbeszélése vagy magadban tartása pedig, teljes mértékben attól függ, hogy szocializálódtál. Ha zárkózott vagy, akkor nem másokkal beszéled meg. Ha társasági ember, akkor másokkal. Haveri sörözéskor vagy összejöveteleken azért elég sok pasi előadja a saját kis problémáit. Sok pasinak van egy lelkizős lány barátja is.