Mi a különbség az introvertált és az aszociális (nem antiszociális! ) ember között?

Van egy-két különbség.

Egyrészt, olyan nincs, hogy valaki minden helyzetben introvertált. Ez a dolog inkább helyzetekre, kontextusokra alkalmazható. Pl. valaki lehet, hogy az iskolában introvertált, egy hangja nincs, de otthon meg nagyhangon üvöltözik, szanaszét idegesíti a testvéreit. Minden ember más. Persze, aki mindenhol extrovertált, arra mondjuk, hogy inkább extrovertált ember, aki meg mindenhol introvertált, arra mondjuk, hogy inkább introvertált ember. És ezzel semmi baj nincs, mert nem egyformák az emberek, van, aki inkább azt szereti, ha a környezetében kevesebb inger éri, és a nyugalomra vágyik, van, aki pedig a nyüzsgést szereti. Ettől függetlenül egy introvertált ember is képes kialakítani kapcsolatokat a többi emberrel, csak nem olyan intenzíven, mint egy extrovertált (illetve az is igaz, hogy az introvertált általában a hasonló emberekkel érzi jól magát...), vagy az ilyenek inkább kevesebb, de mélyebb barátságokat kötnek, míg az extrovertáltak sok, de felszínesebb kapcsolatot kötnek.

Ezzel szemben az aszociális ember teljesen képtelen kapcsolatokat kialakítani, nincs szociális közege, nincs empatikus képessége stb. Ez a viselkedés már nem normális, és nem árt az ilyen embernek egy szakember.

Kedves 4. kommentelő, és kérdező: Az antiszociális nem hibás megnevezése az aszociálisnak.

Az introvertált és az aszociális között már előttem leírták mi a különbség, viszont az antiszociális és az aszociális között is van különbség, és egyik sem hibás megnevezés.

Az aszociális személy szorong a társasági élettől, nem tud szociálisan beilleszkedni a társadalomba. Az antiszociális személy pedig nem akar társadalmi, társasági életet élni, nem érez rá késztetést.

[link]

A aszociális pontosan ez:Az elkerülő személyiségzavar

A BNO-10 meghatározás alapján F60.6 Szorongó (elkerülő, averzív) személyiségzavarban szenvedőt „jellemzi a feszültség, bizalmatlanság, bizonytalanság, csökkentértékűség, állandó sóvárgás a szeretet, elfogadás után, túlérzékenység az elutasítással és kritikával szemben, korlátozott személyes kapcsolatok. Hétköznapi helyzetek potenciális veszélyeinek, rizikóinak ismételt eltúlzásával hajlamos elkerülni meghatározott tevékenységeket.”

DSM-5 301.82 Elkerülő személyiségzavarként írja le ugyanezt a jelenséget, mely esetében „fiatal felnőttkortól kezdve számos különféle helyzetben megnyilvánuló társas gátoltság, meg nem felelés érzés, negatív megítéléssel szembeni túlérzékenység mindent átható mintázata, amit az alábbiak közül négy (vagy több) jelez”:

kritikától, visszautasítástól való félelem miatt interperszonális helyzetek kerülése,

másokkal kapcsolatba kerüléstől való félelem,

belsőséges és bizalmas kapcsolatokban visszafogottság,

túlzottan sokat foglalkozik azzal, hogy társas helyzetekben kritizálják vagy visszautasítják,

meg nem felelés miatt új interperszonális helyzetekben gátlásosság,

alkalmatlanság, alacsonyabb rendűség és nem rokonszenvesség érzése saját magával kapcsolatban,

vonakodás a kockázatvállalás, új tevékenységek elkezdésével kapcsolatban.