Örülnék, ha meghalna. Gonosz vagyok?

Valószínűleg le lesz pontozva a válaszom, nem tudom a saját példám mennyire segíthet.

Szóval édesanyám kb 10 éves koromtól azzal rémísztgetett, hogy öngyilkos lesz, mir mondjuk rosszabbul mentek a dolgok bármilyen téren. Gyakorlatilag kisgyerekként rettegtem, hogy mikor veszítem el az anyámat is. Tartott ez olyan 17-18 éves koromig, amikor megelégeltem, hogy ezen eszem a kfeét állandóan és egyszer ma sem értem miért kicsúszott a számon, hogy a garázsba vittem be a vontatókötelet, ha gondolod és otthagytam. Na azóta sosem mondja és időközben rájöttem, hogy ez részéről volt érzelmi zsarolás, feltűnési kényszer is egyben.

Ma már úgy gondolom, hogy aki menni akar, arra rá kell adni a kabátot, mindenkinek egy élete van, rendelkezzen vele. Egyébként nem érzem ettől magam sem gonosznak, sem kegyetlennek.

Szerintem nem vagy gonosz emiatt.

Hasonlóan az első válaszolóhoz, az én anyám is folyton ezzel fenyegetőzött gyerekkorom óta, rettegtem, hogy megteszi, de aztán rájöttem, hogy csak zsarol vele. Azóta a fenyegetőzésre nem érzek semmit már.

A másik saját tapasztalatom, hogy saját nagyszüleim halálhíre után is örömöt éreztem egy pillanatra. Mai napig nem tudom megmagyarázni miért, hiszen szerettem nagyon. A temetésén is nagyon sírtam, annyira megviselt, hogy fogytam 10 kg-t utána. Szóval nem igazán értem a dolgot.

Lehetséges hogy nálad is hasonló dolog játszódott le, mint nálam, de nem tudom mi lehet ez.