Miért tudok másokért kiállni, magamért meg nem?

Mindig így volt, pedig nem voltam egy nagydumás, menő csaj. Normális, jó tanuló. De ha a barátaimat bántotta valaki, olyan voltam, mint egy pitbull. Ha valakit megkedvelek, azt nem hagyom, hogy bántsák.

A múltkor épp a transzneműekről olvastam, és nekiálltam egy belső monológnak, hogy hogy merészelik bántani őket, hogy tudnék nekik segíteni, és hirtelen bevillant, hogy ezt miért nem tudom magamnak is mondani? Miért nem tudom azt hinni, hogy ugyanannyit érek, mint bárki, hogy megérdemlem én is a saját védelmemet?

Van még ezzel valaki így?