Itthon nagy a szám, de pl a munkahelyen nem bírok kiállni magamért, ezzen tudok változtatni?

Én is ilyen voltam. Aztán lehúztam két évet az első munkahelyemen és megtanultam, hogy a munka világában főleg, de általában is igaz: ha te nem állsz ki magadért, senki nem fog. Lehet, hogy gyerekkorodban, fiatalként mindig volt, aki képviselje az érdekeid. Nyilván csak találgatok. Nálam ez volt az ok, egyszerűen nem tanultam meg ennek a menetét időben. Vagy lehet, hogy túlságosan szorongsz a következményektől, mi van, ha ellenségeket szerzel, vagy csak megharagszanak rád.

Az már nagy lépés, hogy egyáltalán tudatosult benned ez a gond. Az ilyen fellépéssel kapcsolatos dolgok gyakorolhatóak. Meg kell tanulni nemet mondani, és elmondani a véleményed. A valóság az, hogy sokan mások is talán ugyanazon a véleményen vannak, mint te, csak ők se merik kinyitni a szájukat, amúgy meg ha ellenkezik a véleményetek, vagy nem egyezel bele valamibe, akkor mi van?

Gyakorolhatsz egyes szituációkban, amik kissé súlytalanabbak, mint a munkahely. Nekem a bolhapiac volt erre jó hely. Mindenki tukmálja a holmiját, lehet alkudni... menj oda egy ilyen helyre és fogadd meg, hogy megmondod a véleményed. Nem kell durvának lenni, csak őszintének. A kettő nem ugyanaz, ezt is meg kell tanulni. Még respektet is kivívsz magadnak, ha nem kendőzöd el a véleményed egyes helyzetekben.

A másik útja a dolognak az, hogy a fejedben egyszer csak átkattan a program... nem tudom máshogy megfogalmazni. Nekem egy eset miatt azon a bizonyos munkahelyen egyszer csak betelt a pohár, onnantól kezdve úgy viselkedtem, ahogy első naptól kellett volna, csak ugye túl zöldfülű voltam. Egyszerűen az ember valamilyen sokk hatására ráébred, hogy ő is valaki, a munkája kell annak a munkahelynek, akkor becsüljék meg, és tartsák be az ő határait is. Felvillan az Elég volt! - lámpácska az agyadban és onnantól kezdve viszonylag könnyedén kezeled a számodra necces szitukat, nemet mondasz, ha kell. Nem tudom ezt jobban megfogalmazni.

Amit most te tehetsz, az az, hogy tovább tudatosítod magadban, hogy ki vagy használva, le vagy nézve, stb, és készülsz pár határozott, de nem durva mondtattal, amivel elutasíthatsz dolgokat. Pl ha valakinek a pluszmunkáját rádsóznák, akkor mondd azt, "megcsinálnám, de tele a kezem a saját munkámmal, nem érek rá". És kész.

indul a kirugatasi dilemma... szoltam idoben... ;)

maradni... rabszolgakent... vagy onallo vallalkozasba kezdjek... en leszek a dirigancs... en fogom osztani a penzt es az elismereseket jutalmakat aki szorgalamas tobbet kereshet... aki lehuto es csiga az mehet a sivatagba fokhagymmat kapalni skorpio merget gyujtogetnii...

...jee... k@rva fonok mit kritizal... jojjon ide es lepofozom... te kollega letedre utasitgatni akarsz... a fonok nek is csak akkor csinalom meg ha bonuszt ad es tobb szabadsagot...

engedmenyeket akarok es megbecsulest...fejlodni es nagyvonaluva valni...

tobb et akarok keresni... annyi munkaval amennyit a kritizalo is kepes ...

ki akarja jobban csinalni mint en... senki nem tud meg csak utanozni se... sajat egyenisegem van...

en vagyok a hos... megtiszteltetes annak aki nekem feladatot ad...

egyaltalan bejovok ide ebbe a kocerajba

fonok... id figyeljen ... matol nem csinalok meg mindent puszira...volt ugy hogy maga miatt almatlanul forgoldtam... es keveset tudtam pihenni is... vannak kollegak akik segithetnek... ha kell a munkam... tiszteljen...

koszi... a viragokat az oltozobe kerem...

ja holnaptol mas fog itt becsicskulni...

kaar...