Mótivációs beszédet írtam mondd meg, hogy tetszik-e (nyugodtan legyél őszinte mert akkor az egészet kivágom)?

Csak akkor kommentelj, ha végig olvastad.

Gyorsan valamit tennem kell, valami nagy dolgot, álltam fel helyemről, miközben Roy sértődötten félre ugrott. Meg kell fogadnom valamit. Ezt csinálják még előtt, nem? Visszaemlékeztem az

elmúlt évre, amit most hátrahagyok csak ámítottam magam. Azt

mondogattam majd egyszer csak jobb lesz, és így sose a jelen kötötte le

a figyelmemet. Nem tettem meg mindent, amit szeretem volna.

Most így belegondolva, szinte nem történt semmi, mert mindig

féltem a következményektől, féltem kockáztatni. Igazából csak vártam, vártam hogy valami történjen, ami után előbujhatok a csigaházamból, végre megmutathatom magam. Mindenből többet kaphatok, több boldogságot, több reményt, több szeretett, ha az vagyok aki. Csak hogy ez nem müködött. Másoknak talán, de nekem semmiképpen sem. Nem tudom kinek akartam megfelelni talán csak magamnak. Elég akartam lenni elégnek akartam lenni ahhoz, hogy igazából éljek. De gondoltam ehhez felkell készülnöm, megkell edződnöm, csak akkor mutatkozhatok meg, ha mindenem megvan hozzá. Vagy ha már megvan akkor kellő mennyiségben kell lennie. Értékesnek lennem … Talán mind értékesek vagyunk talán egyikünk se talán csak néhányan. Nem tudom. De azt tudom, hogy csak az egyikkel tudnék kiegyezni. Szóval hazudtam csaltam becsaptam magam remélve hogy életem legnagyobb hazugsága egyszer igazság lesz. Talán ezért nem tettem meg semmit féltem ha saját kis hazugságom napvilágra kerül mi lesz. Akkor már nem leszek olyan jó mint amilyennek gondoltam magam, ha elbukok már nem leszek elég magabiztos, szenvedélyes meggyőző érzékeny. És az a kis fóhász az a kis remény több mint amire megpróbáltatásaim közepette valaha is számíthattam eltűnnik. Ha valóban átlátnék magamon elveszíteném a reményt, hogy jobb vagyok mint aminek gondolom magam. Ez a legcsúfondárosabb az egészben elveszíteni magad abban a kényszeres erőlködésben hogy megőrizd magad. Ha elveszítem a reményt mi marad? Ez egy elveszett háború utolsó próbálkozásai voltak. Hazudni önmagadnak ennél rosszabb vég nincs is. De valóban ez a vég? Senki se születik olyannak amilyen szeretne, nincsenek kiválasztottak, kiváltságosak, akik azonnal betöltik szerepüket. Az emberek kipróbálnak dolgokat, elbuknak, aztán újra próbálkoznak talán valami mással. Mit tennél ha mindennel rendelkeznél amit szeretnél? Jobban osztanád be az idődet bátrabban viselkednél másoknak is megmutatnád milyen nagyszerű vagy? – Persze! – Akkor tedd meg, Jason! Rajta tedd amit igazán szeretnél ne tegyél semmi mást! Ha így éled az életed rájössz hogy rendekezel mindazzal amire szükséged van rá hogy megtedd. Ha például bátran viselkedsz rájössz hogy elég bátorságod van hozzá hogy ne hátrálj meg. Az új cselekedetből pedig új gondolat születik magadról. Hiába láttad magad pár percell olyannak, amilyen, rögtön létrejött az új énned, amikor kinyitotad a szádat amikor megtetted az első lépést, ahogy életed minden egyes pillanatában percről percre napról napra. De gyorsan kell cselekednem mielőtt az elképzelésemet megöli a gondolataim. Szóval cselekedj, Jason mielőtt a kétségeid megölnék az új énnedet. Ne ragadj meg a fejedben. Cselekedj mielőtt gondolkoznál! Számolj le a bórulátással a kétségeiddel! Igazat adtam magamnak Tele van a fejem negatív gondolatokkal nem szabad hagynom, hogy még jobban behálozzanak újakkal kell feltöltenem jobbakkal, talán olyanokkal amelyekbe eddig nem is reménykedhettem. Ezt meg egyféle képpen tehettem meg. Meg kell fordítanom a gondolat szó tett sorrendjét. Ki kell mondanom azt a szót, amihez új gondolatot szánok, megkell tennem azt a tetett amiből új elképzelés születik. Fenekestül fel kell forgatnom az életemet. Ha nem így teszek megragadok a fejembe és az olyan áthatolhatatlan hálót sző amiből aligha fogok tudni kikászálodni. Újra kell karibrálnom az agyamat. Hogy mi fog változni, ha ezt megteszem. Hát csak végig kell nézni a mostani életemen.

Roy ugatott egy sort. Észre se vettem, és magam köré húztam a

félelem és a keserűség által alkotott falakat. És ezeket mi

omlaszthatná le? ... Ezen azonnal változtatni kell. Megkérdeztem hát

magamtól, amit már régóta meg kellet volna – akkor mit fogsz

tenni? Hosszú gondolkodás után csak kiböktem magamnak: Elég

a félelemből, elég az úgyse sikerülből, mi értelme ezeknek? És mintha csak

meghallotta volna gondolataimat Roy, nyugtatólag

megnyalogatta az arcomat. - Kit érdekel mi lesz? Legalább nem

fog szaggatni ez az elviselhetetlen, szűnni nem akaró üresség, amiben csak

egy kérdés kiállt egyre hangosabban és hangosabban a sötétben. Mi lenne

ha? - Akkor mit fogadsz meg az újévre? - szegeztem magamnak

egy értelmesebb kérdést. Elgondolkoztam. Ideje beismernem

magamnak, hogy az életem a saját döntésemtől ilyen. Nem szabad tovább egy képzelt énnel lepleznem magam se egy képzelt jövővel. Elég abból, hogy keresek valamit amire ráakaszthatom bukásom okát. Tagadás

útján egyetlen fejlődés sem érhető el. Ha tagadsz valamit, azzal

nem szűnteted meg. Az csak elfogadás által, elfogadni mi történt,

történni fog, aki vagy most, aki talán leszel majd. Csak azon

változtathatsz, amit elismersz. Ránézel, így átlátsz minden

látszatán, minden csalóka káprázatán, többé nem tud már

béklyójában tartani, elismerted a létét. Már nincs hatalma

fölötted. Az életem nem a sajátom

mondogattam magamnak, egyszer jobb lesz, nem az én

felelősségem, nem az én hibám. Most meg azt mondom, ha nem

vagy képes mindenért felelősséget vállalni az életedben, akkor

semmin se tudsz majd változtatni. Ameddig magamévá teszem azt az elképzelést, hogy van valaki vagy valami más odakint, aki helyettem cselekszik, aki felelős miattam, mindaddig megfosztom magam a lehetőségtől, hogy irányítsam az eseményeket. Ha azonban kijelentem, hogy ezt én tettem, akkor lesz erőm változtatni rajta. Csak azon változtathatsz, amit

te teszel, nem azon amit más, még kevésbé amit a világ tesz. Amit meg letagadsz az megerősödik, amire ránézel az eltűnik. Ezért van az, hogy amit dühünkben mondunk, miután kimondtuk már nem is érződik igaznak. Hogyha sírunk, ha kiáltozunk a fájdalom egy idő után odavész. Hogy valaki attól lesz bátor, hogy beismeri, hogy gyáva. Nem veszítheted el, ami sose volt a tiéd. Néha fel kell adnod azt aki vagy hogy az lehess aki vagy. Az élet akár többször is felszólíthat, hogy annak a bemutatásával bizonyítsd, Ki Vagy, hogy Ki Nem Vagy. Nem lehetsz, úgy a legjobb valamiben, hogy azzal kezded, hogy én vagyok legjobb. Magamat győzködtem, senki más nem volt itt. Csak én. Nevetségesnek tűnhet. De ha nem hallgatok magamra kire fogok. Ha magamnak nem hiszek, amikor azt mondja hogy kelj fel és lépj tovább, akkor nincs ezen a világon olyan szó ami ebben megváltoztathatna. Csak az enyém. Az én szavam.