Olyanba ütik az orruk amihez semmi közük és még ők sértődnek meg?

"

Ha nem akarnál barátnőt, akkor nem zaklatna fel így ez a dolog."

Ez lehet, de ettől még bunkó, aki kérdezősködik. Szerintem a kérdezőnek igaza van. Mert ha az a kérdés, hogy "van barátnőd?", az rendben van.

De a miért nincs már nem lehet jó. Milyen választ vár erre, aki felteszi? Ha nincs oka, akkor nem lehet mit mondani. Ha meg van, akkor csak szomorú lehet (elhagytak, megcsaltak, meleg vagyok - bocs, hogy rossznak neveztem, de negatív megítélésű -, nem szeretnek viszont, csúnya vagy, meghalt a volt párod.) Olyan kérdést feltenni, amire nincs válasz, gonoszság.

Egyszervolt egy nyelvészeti tanulmány egyes távoli szigetek lakóinak nyelvhasználatáról. Ott pl. úgy szocializálódnak a gyerekek, hogy a felnőttek csipkelődnek velük. És ha direkt olyasmit kérdeznek, amire nincs válasz, az nagy gonoszság, a másik kizárása a beszédből. (Pl. megkérdezed egy sportként futótól, hogy hova szaladsz? Ez amúgy a magyar cigányoknál is így van.) Tudom, hogy a mi kultúránk más, de szerintem van logikus alapja.

Szokásos nagyis kérdések, van-e barátnőd, mikor lesz gyereked, hogy megy a suli, hogy megy a meló, kicsit kövérebb vagy mint kéne, miért nem vágatod le a hajad.

A tipikus távoli rokoni kérdések amire az ember az agyf..szt kapja. Ez mindenkinél kb ilyen. De nem g..cizni kell, hanem mondani amit hallani akarnak, azt úgyse azt fogod csinálni, csak kussoljanak el végre. Ennyi.

Aztán ha lesz saját életed, elhúzol a p..csába, nem kell többet elviselned őket, felmutathatod otthon ülve a lábadat az asztalra b..szva a középső ujjad, miközben sört vedelsz és egy g..cinagyot böfögsz.