A boldogsághoz vezető útnak miért a másik ember kihasználásán keresztül kell futnia?

Isten ments.

Mi lenne a jó egy elégedett mosollyal ücsörgő, semmittevő világban?

Kell a mozgatórugó.

Jó példa az a (talán meg sem történt) eset, amikor egy majomnak beültettek egy elektródát az agyi örömközpontjába, amit egy gombnyomással tudott aktiválni.

A majom utána még enni, inni sem próbált, csak a gombot nyomkodta.

Euforikus éllapot a Földön?

Jó kérdés, majd a világ vége után, talán :D

De ez nem boldogsághoz vezet.

Kihasználunk valakit, hogy érjük el a céljainkat, viszont ennek csak mi örülünk, nem pedig azt akit kihasználunk.

Boldogság az, ha a körülöttünk levő személyek mind boldokok, amgunkat is beleértve.

A világ addig mozog, amíg mindenki tesz valamit egy célért, azt elérve megkapja a kis csomag örömjutalmát, aztán egy új célért újra hajt.

Kérdezhetném, bejárna-e mindenki dolgozni, ha anélkül is folyton jönne a fizetése.

Ez valós példa.

Étel-ital, nőstény nem érdekelte többé - csak a gombot nyomta, míg el nem pusztult a szerencsétlen.

Ezt amúgy simán meg lehet csinálni az emberrel is, és - hacsak lelkileg nem nagyon erős az illető - ugyanez lesz a hatása.

Megjegyzem, hogy azok a pontozók, akik a #6-ot lepontozták, elsőnek végeznék ki magukat (azért, mert ők eléggé primitív ösztönlények).

Az összes kábítószer és a szerelem is erről szól: megadják a boldogságot egy rövid időre. Ugyanaz a módszer, mint amikor más miatt vagy boldog.

A szervezet erre így reagál.

RÖVID ideig vagy boldog - utána, ha gyorsan ismét boldog akarsz lenni, kell egy újabb adag boldogsághormon, de most már nagyobb adag. Ebbe lehet belehalni, ha elég sokáig csinálod.

József Attila:

Láttam a boldogságot én,

lágy volt, szőke és másfél mázsa.

Az udvar szigorú gyöpén

imbolygott göndör mosolygása.

Ledőlt a puha, langy tócsába,

hunyorgott, röffent még felém -

ma is látom, mily tétovázva

babrált pihéi közt a fény.

[link]

Vannak ennek is fokozatai. Könnyen lehetsz "eléggé" boldog, ha nem akarsz semmit. Nyilván ettől még "máskor" akarhatsz, tervezhetsz nagyokat, és tehetsz a céljaiért rengeteget. A lényeg, hogy hatalmadban áll _bármikor_ megállni, és gyönyörködni abban, ami van. Lehetsz elégedett, amikor csak akarsz. Mert minden rendben, még a hiányosságok is, mert azokon át jutsz előre, még a gikszerek is, mert azok erősítenek hosszú távon.

Az egész élet ennyi.