Szerintetek az az okos ember, aki nem tanul, de mégis tud mindent?

VAnnak veleszületett készségek, adottságok. A testvérem jó matekos, egyszer elmagyaráznak egy példát és annyi elég neki, mindig 5-öst kap, de nem jó mindenből.

Kicsit nehezen hihető, hogy van olyan, akinek mindenből elég az, amit az órán hall.

Másrészt tanárfüggő. Egy jó tanár csodákra képes, ahogy magyaráz magával ragad és megjegyzed.

Nagyobb mennyiségű lexikai anyagot azért így elég nehéz elsőre tökéletesen visszaadni.

Szerintem te is okos vagy, függetlenül attól, hogy nem vagy kimagasló lángész.

Ha értesz összefüggéseket, le tudsz vonni következtetéseket, akkor nyilvánvaló, hogy okos vagy.

Szerintem az okos, kreatív aki jól leplezi a forrásait. Nem kell mindenből jónak lenni, nekem speciel a matek dícséretes lett 12.ben tanulás nélkül fizika is. Többi tantárgyból megelégedtem a 4essel mivel nekem nem számít, illetve azok tanulós tantárgyak.

A többi tantárgynál viszont én sem értettem annyira, hogy tanulás nélkül, hogy kap valaki 5-öst. Pl elég nehéz törinél egy olyan témában 1 oldalas esszét írni amiről csak órán hallottam (és komplex téma)

Aztán az is más kérdés, hogy egy tanár szemében egy adott diák mikortól 4-es és mikortól 5-ös, mert nekem könnyen összemoshatónak tűnik e kettő határa..

Ja, én azt hiszem, ilyen ember vagyok, semmi tanulással egy jó iskolában mindig négyegész fölött voltam és jó tanulónak számítottam, a középszintű érettségiket is elég könnyen megcsináltam (de azért még nem merek elkiabálni semmit), az emeltre már rendesen kellett tanulnom azért, de végül is nem lettek rosszak azok se. (egy négyesem lesz a bizonyítványban, ha nem rontom el a törit, a második emeltem, ami két pont híján nem lett ötös, és tény is, hogy nagyon elrontottam) És ez így tök jó meg minden, de meg kell hogy mondjam, az egész életemre meg morálomra nagyon kihatott, hogy otthon a szüleim például hozzászoktak, hogy csak úgy "kirázok a kisujjamból dolgokat", és mindig azt várják el, hogy csodát tegyek, pedig sok mindenről érzem úgy, hogy nem megy. Ha egy jegyet kemény munkával szerzek meg, annak nincs is igazi értéke, mert úgy a tuti, ha semmi tanulással kihozok a semmiből valamit. És nagyon rossz, hogy most az emeltekre például ráidegeltem magamat, és rengeteg különórára jártam meg minden, és akkor nagyon dermesztően hat, hogy kiskorod óta csak azt hallod, hogy te vagy a "lusta, de okos", és hiába változtatnál rajta, nem hiszik el, hogy tanulsz, és hogy az utolsó energiádat is ebbe feccolod, pedig ez az igazság. És félek tőle, hogy ha felvesznek oda, ahova jelentkezem, nem tudom majd tartani az iramot meg a rengeteg anyagot, amit leadnak, mert valahol belém van huzalozva, hogy nekem a "lusta, de okosnak" kell lennem, pedig az "okos és szorgalmas" lenni, mert hiába nézi le az ilyet mindenki, hogy "eh, csak bemagolja", ez az, amivel komolyan érvényesülni lehet, igazi munkával.

Szóval maradj okos és szorgalmas. Igazi esze nem annak van, aki a sz*rból várat tud építeni, hanem annak, aki téglából épít várat. Persze, nyilván tök jó érzés, hogy az embernek mindenki bízik a jó fejében, de ez a dolog szerintem csak egy lufi. Mindenkinek megvan a maga tehetsége a dolgokhoz, és semmiből nem lesz semmi, ha nem teszünk érte. Mert egyszer úgyis eljön az a tankönyv, amit nem lehet első olvasásra megjegyezni, és onnantól kezdve az fog érvényesülni, aki kitartó, és nem az, aki "okos".