Nárcisztikus személyiségzavar után van élet?

67%-os tényleg nagyon őszinte volt, én is végigolvastam a beszélgetést, köszönöm. :)

Ez az igazi nárcisztikus személyiségzavar. Én is mesélnék egy kis történetet.

Egyik férfi ismerősömről van szó, akivel elég közel kerültünk egymáshoz és velem viszonylag őszinte volt ezekkel kapcsolatban (ez nagy szó, hogy ennyire őszinte valakivel és elmondja ezeket valakinek), hogy mik a motivációi, miket gondol másokról, az érzelem mentesség, színészkedés, manipulációk és alapvetően ugyanezeket, amiket leírtál.

Szóval én már viszonylag az elejétől már tudhattam, hogy más és valami van vele, a többieknek lövése sem volt még 1 év alatt sem, de én értékeltem a bizalmát és nem is játszottam el. Neki is jól esett gondolom valakivel megjátszás nélkül beszélni olykor. De persze nekem is mondott hazugságokat, kitalált dolgokat az idő alatt, amikről én meg tudtam, hogy kitalált dolgok, de a célja nem az volt vele, hogy ártson, hanem egyszerű figyelemfelkeltés, hogy figyeljek rá, ilyesmi - és ezt tudtam, hiszen egyébként nagyon igénylik a figyelmet-. Én belementem a játszmába ilyenkor, hadd érezze jól magát, ha mesélni akarsz, mesélj gondoltam. :) Mivel jól érzetük magunkat és nem volt rám nézve semmi kihasználós, negatív hatása, nem bántam.

Aztán sok időt is töltöttünk egymással, mármint ha társasági program volt, ő is először velem tervezte le, kereste a társaságom, volt, olyan is, hogy ketten mentünk valahova, mások már arról is beszéltek, hogy biztos van köztünk valami. De még a közvetlen haveri társaságban ejtették el, hogy látszik, hogy tőlem komolyabban szeretne valamit. (Nagyon fura volt ezt több embertől is hallani, aki kívülállóként látja a dolgokat..)

Megmondom őszintén, lehet, hogy volt benne valami, mindkettőnk jól érezte magát a másikkal.

Ha így is lenne és mások lennének a körülmények, és nem lenne nála ez a betegség, valószínűleg tényleg össze is jöhettünk volna talán. Mert őszintén szólva mindennek ellenére, amit tudok róla, sajnos valóban előjöttek az irányába érzéseim, mert vannak jó és szeretni való oldalai, repült vele az idő meg ilyesmik. Na de képes-e egyáltalán a szerelemre, amiben nincsenek érdekek? Erre én is kíváncsi voltam… Jelenleg is olyan kapcsolatban van, amiben van érdeke és nem éri meg kiszállnia belőle. Ezt előbbre teszi, és valahol mélyen még meg is értem.

Amúgy ha ez nem lenne, valószínűleg tökéletes kapcsolat lenne a mienk. Egy párhuzamos dimenzióban. :D Nála nem tudom pontosan mi zajlott le, de ismerve, ha voltak is érzések nála is, biztos, hogy ő is elfojtani próbálta a dolgokat. Soha nem akart engem pl kihasználni, míg másnál volt már rá példa.

Valahol én is az ÉN-t nézem először (ez szerintem célszerű mondjuk), hogy védjem magam, mert így viszont az eszemre hagyatkozva tudom, hogy nem lenne hosszú távon értelme. Egy kapcsolatban számomra fontos a bizalom, és az őszinteség. Ezek a hazugságok megmérgeznék az egészet és nem tudnék miattuk megbízni benne és csak fájdalmas lenne az egész.

Szóval az embernek néha muszáj előretennie az ÉN-t, ésszel gondolkodni, átgondolva, hogy mi lenne a jó. Egy ilyen kapcsolat – mivel te teljesen másra vágysz, és nagy része csak tettetés, színlelés a másik részéről- csak illúzió, hogy jó a számodra és ezt keresed. Mert valójában nem ezt keresed, és ha van eszed, akkor arra hallgatsz és keresel mást, mert ez nem fog változni sajna.

szia 87%-os, itt 81%-os :)

Én azt vettem észre, hogy kötődést ki lehet alakítani. Mármint nekünk. Nem érzelmi alapút, de nem is hideg kihasználás alapút. Amolyan "megnemtámadási szerződés" ez. Amíg nem bánt, segít, figyel rám, addig én is ki tudom szolgálni az igényeit - ha máshogy nem, akkor színlelve bizonyos dolgokat, vagy eljátszva.

Nálam eddig senki nem vette észre a párjaim közül, hogy nárci vagyok. Persze mondják, hogy önző, önfejű, nagyképű..de nem volt még, aki összerakja a képet. Én erre várok egyébként. Rettenetesen érdekes lenne, ha valaki összerakná ezt, és szembesítene vele. Olyan borzaszóan könnyű manipulálni az embereket, hogy szinte már a lebukást várom :))

87%-os vagyok :)

Ezzel egyébként egyet értek, hogy mennyire könnyű a tettetés mások felé, és mennyire hiszékenyek az emberek, hiszen volt alkalmam végignézni 1-2 színészi játékát. :D Igazából ez kívülállóként engem is mulattatott (én pl észrevettem, nem is egyszer.)

Nem értem én sem amúgy, mások miért nem veszik észre huzamosabb idő után. Egy szimpla futó ismerős persze nem veszi észre, de akivel „szorosabb” kapcsolatod van és sok időt töltesz el, kb minden nap? A társaságban is csak én vettem észre, hogy mennyire mély is ez, amiről szó van. Szerintem a kulcs ott van, hogy sok ember főleg csak magára figyel és kevésbé a másikra.

Pl egy beszélgetésnél. Nem egyszer volt rá példa a társaságban, hogy XY épp mesélt valamit ( legyen az akár szomorú dolog, pl csalódás, vagy épp egy „érdekes” dolog. Én például tisztán levettem, amikor az általam ismert nárcisztikus reakciója csak megjátszott, tettetett érdeklődés volt, vagy éppen együttérzés féle akart lenni, és előadta ilyen komoly beleéléssel és hanggal a sajnálkozást.

Nem tudom, számomra ordított a reakciójáról, hogy nem őszinte, olyan szinten, hogy én már nem tudtam visszatartani a röhögést mellette. :D

Ő meg csodálkozott, amikor megmondtam miért nevettem. Furcsa volt neki, hogy csak én vágom le ezeket és mennyire észreveszem, meg az is, hogy ugyanazt látják mások is, és másnak mégsem koppan. Szóval így elszórakoztattuk egymást.

Amúgy én a testbeszédéből már egész jól ki szoktam következtetni dolgokat, ismerem a hanglejtését, a mozdulatait. A lényeg talán, hogy tényleg figyeltem rá, kíváncsi voltam a személyiségére, ezért tudok többet róla, mint más általában. De tény, hogy az is más, ha valaki már érzelmileg kötődik hozzád. Őt mindig is könnyebben fogod tudni manipulálni, mert nem teljesen objektívan látja a dolgokat. Ez a másik oka, amiért könnyű manipulálni másokat.

ja, és az is igaz, hogy a sértődöttséget meg hasonló negatív érzéseket nem szokták kimutatni egyáltalán. Viszont én már vettem azt is észre, el sem hittem. :)

Kiegészíteném még az előzőt, hogy amiket írtam, azok általános dolgok (értsd ismertségi kapcsolat fenntartása), nem a másik kárára történő kihasználásra írtam.

Kérdezőnek: A párkapcsolat elején sajnos nem nagyon lehet ezt kiszűrni, mivel az elején még nem ismered az illetőt és jól színészkednek, ráadásul ez elején mindenki teszi a szépet.

Szerintem egy pár hónap, addigra már észre lehet venni, addigra már valamennyire kiismered a másikat. Ezt elsőre sajnos nem lehet kiszűrni.

Én 13 évet húztam le egy nárci mellett és be kell valljam, csak miután már elhagytam jöttem rá, hogy nárci....

Tény hogy sosem értettem a viselkedését és mindig volt benne vmi furcsa, de csak akkor állt össze a kép amikor rátaláltam egy cikkre.

A legdurvább és legelviselhetetlenebb számomra az a hazugságözön volt amit átéltünk a gyerekekkel együtt. Ott van fekete-fehéren a bizonyíték de még akkor is hazudik, letagad, manipulál meg kimagyaráz. És egy idő után elhiszi a szenvedő fél hogy ő a hülye és nem érti hogy alapdolgokat miért nem ért a másik...

Amugy azt látom, hogy amikor túl szövevényes a sok hazugság meg követhetetlen, akkor ideges lesz és "elvonul".

Empátia szinte nulla - ez amugy vmennyire "tanulható".

Nálunk a grandiózus àlmok is megvoltak ami egy fontos tulajdonsága a nárcinak.