Egy gyerek beszólt nekem (neki könnyű volt mert eltűnt a tömegben) azóta keresem, cingár kis vézna alak, neki nagyon könnyű volt. Valaki segítene elfelejteni vagy újra elkapni?

ha akkor es ott nem tettel semmit, akkor utolag mar hogy akarod es foleg miert akarod megtorolni? ennek ott lett volna ertelme, akkor sem veressel, hanem valami frappans szoveggel, amitol megszegyenul.

Hm. Az én esetemben számottevő az utam nem figyelése és az ide-oda kapom fejemet miközben hosszasan merengek az élet fontos dolgain. Fontosabbak nem is lehetnének, egy jó kis sétával megfűszerezve éppen annyira komor és komoly a tekintetem. Tehát járva útjaim, a közeledő alakok megpillantásának legkisebb esélyét is latba véve, mert nem venném észre, szavaik mint a madarak csicsergései röppennének füleim mellet. Lappangó dühömet gondolataim nyomják el, mert ismervén magamat, haragom nem mindig ismer határt és főként magamban adom elő, az utca emberei ebből nem tapasztalnak semmit, annyira alattomos, sunyi patkány alak vagyok. Néha még a gondolataimmal is játszok, egy-egy haragos húzásomat előadva. Majd önnön magam orv húzására felkacagok és elismerésben részesítem szerény természetemet. "Szép volt, ezt jól megmondtad." Szóval az incidens megtörténését követően, kifinomult reflexeimnek hála és pontról-pontra történő fókusz váltásom fennkölt alakjához híven azon nyomban megtorpannék. Tekintetemet rá szegezném és fontoskodóan megigazítanám kicsiny testem ruhadarabjait. Egy könnyet sem csorgatnék, egyet sem! Kemény fából faragtag. Röviden kifürkészném galád szemét, megpillantván szemüvegét rögvest eszembe ötlene pár különb csattanó. Tehát jönnének az említett csattanók és a jobbnál jobb sértések, mint pl.: Na miva' pápaszem? 4 szemed van, de így se látsz? és az ehhez hasonló igazán szellemes gondolatok. IQ bajnok haverjait nyomban átlátnám és önmagamban felállított hierarchia rendszerben a kis filigrán szemüveges állna az élen. Tudnám a dolgomat, a főnökkel kell kezdeni. Csak a cipőm ne ragadna annyira a földhöz. Mint egy métely beszív és mindezt csak azért találom ki, hogy szerényen elvonjam az olvasó tekintetét önmagam gyáva létéről. Mintha súly lenne a lábaimon, mozdíthatatlan dekadens állapot övezi mostanra. Kötözködőim már rég beletörődtek szellemi fölényembe és sírás/rívás kerülgeti őket. Még a nem szemüveges haverjai is magukra vették a főnök ócsárolását. Hiába, nincsen szemüvegük, de közlésem túl mélyreható volt. Természetesen próbálják tettetni, ők aztán nem rendültek, szó sincsen erről. Én tovább állva, belefeledkezvén nyomoromba, kisded lépéseket mérnék a járdára és folyamatosan a szellemi fölényt diktálva hátrálnék, d emég mennyire. A súly , mely húzza lábamat- már-már eluralkodna rajtam. MOST NE HAGYJ CSERBE HITVÁNY TESTRÉSZ! De nem ülepedne le az arcomon a félelem, nem ám. Te patkány, hát téged hívlak sötét bugyraidból, válaszolj! Áruld el nyomorult lépéseid mivoltját! És ehhez hasonló reménytelenségbe lábaló szavak hagynák el számat. És sose térnének vissza. Néhol rácsodálkozva, egy-egy levelecske és porszemecske belerendülne szavaimba. Még a fán lévő mókuska is a félelem üveges tekintetét öltené magára. Talán ha lábaim nem volnának lábak és sosem volnék, mindez nem történt volna meg. Torz agy, agyatlan vagy. Balga agyatlan agy. És ehhez hasonló módosulások születnének meg agyamban. Néhol felcserélném, ízlelgetném. Agyatlan balga agy, te balga agy, agyatlan. És mi történne, ha a szemüveges alak egy jól irányzott ütést mérne fejemre? Említettem reflexeim kitűnő állapotát, ebből kifolyólag semmi. És ha szépen elmennének mire én hátat fordítok, hátukat felmérvén, tudnám arcukat is. Majd otthon mindezt gondolatban előadnám. "Meneküljetek csak, de nincs hova, hisz sosem volt." hasonlók, hasonlók 2x . Saját vállamat is megpaskolnám. "nem csalódtam benned." szimpla kacajjal zárnám.

Tipikus vándorlás. Mindenfelé céltalanul. Újabb kuncsaftot keresve, kibe beleköthetnek és por szellemiségükkel élcelődve, önnön hitvány magatartásukra rávetítve. Emberi testbe bújt majmok. A fán csimpaszkodva ordibálnak és provokálják a 10 ből 1 normális hányadot. Ti semmirekellő csökevények, csimpánz csimpaszkodók. Majmok szégyenei az ilyenek. Egekbe szállt mostanra a dühöm, aljas rágalom éri normális demokrata honfitársaimat. Hiába is, még 3x gondoltam át fényes cselekvéseimet, túl sok időt szánok rájuk. 3x! nem 1x, se 2x. 3x. Hű Magyar vér csörgedezik bennem és nem holmi majomé, igazság kell e haza. szóljék 3x a magyar igazság! Karnyújtásnyira van tőlem az optika befolyásolása és legközelebbi látogatása egy újabb majom szemüveg felírásakor, szabotált szemüveget kap. Nem fog ám látni, nem ám. Csökött agya ezt nem fogja felfogni. "Végre új szemüveg. Úhúhúhúhúh" Én majd a sötétbe megbújva, fohászkodva magamhoz, istenítve saját tervemet, a két markom közt röhögök! "Te barom, hát az a szemüveg nem jó neked! Az - os és neked + os kell! " Kacajom orbitális moraja zengi egész házfalak ósdi betonjait! Markomba temetkezek és elnyel a sötétség, már a körülöttem lévő tárgyak is a sötétségbe borulnak! Haragom elnyeli a boldogságot teremtő fényt! Majd picurka, indurka pindurka agya egyet sem fog fel, nem ám. Majom agy az. Csak az ösztönei és felesleges kötekedő hajlamai vezetik. "Ebbe is kössünk bele!"