Van mégy rajtam kívül olyan ember, aki csak úgy elvan a világban és közben őrlődik?

Most töltöttem be a 23-t, azon kívül, hogy egyetemre járok és valahogy elvegetálok, semmi mást nem csinálok. Nincsenek hobbijaim, munkám, közösségi életem. Az életem abból áll, hogy alszok, ha megéhezek, akkor eszek (nagyon sovány vagyok), interneten cikkeket olvasok és ha kell minimálisan tanulok. De sehova nem megyek, nincsenek nemhogy barátaim, de még haverjaim sem (életemben nem voltam részeg, nem dohányoztam szóval ilyen "steril" ember vagyok), nem tudom, mi az a bulizás, de nincs is hozzá stílusom. Ebből adódóan természetesen még barátnőm sem volt (még ismerkedés sem). Míg 17-19 évesen volt bennem valami szexuális étvágy, mára már az is eltűnt. Abból adódóan, hogy már kiveszett belőlem a tűz (nemcsak szexuálisan, de minden téren) és még sosem dolgoztam így pénzem sincs (az önállóságról ne is beszéljek). Lehet nem is kell nekem barátnő, mert ha imádna is engem (ez persze utópia), akkor sem biztos, hogy "tudnék vele mit kezdeni". Persze ha látok egy szép csajt, akkor valami megmozdul benne, arra gondolok: "Úristen, milyen lehetőségeim lennének ha férfiasabb lennék!" (+10-15 cm-el magasabb, pár centivel nagyobb méret ott lent). És ilyenkor belegondolok, hogy de jó lenne vele elromantikázni, elbeszélgetni vele, de akkor kapcsolok, hogy nemhogy nem vagyok vonzó pasi (és akkor finoman fogalmaztam), de még témám sem lenne, semmihez nincs véleményem, így marad nekem csak az, hogy bámulom, milyen szép és milyen szerencsés lehet a pasija. Most már azon a ponton vagyok, hogy sokszor meg sem nézem a csajokat, talán elkönyveltem magamban, hogy mindenhez kevés vagyok és nem akarok csalódásokat átélni. Persze így dolgozni is nehéz lesz elkezdeni és fogalmam sincs, hogy milyen jövő vár rám.