Miért félek ettől a jövőképtől, ha nem merek tenni ellene?

16 éves fiú vagyok.

Egy szegény családba születtem, két nővérem van.

Mindketten nagyon jó tanulók voltak, az egyiküknek egy komoly kapcsolata van egy idén diplomázó, jó anyagi háttérrel rendelkező családból származó sráccal, ő pedig az ELTE-re jár, a másik most érettségizik, és valószínűleg ő is egy elit egyetemre fog járni. Elméletileg én is jó képességű vagyok, és sajnos tőlem is olyan sikereket várnának el, mint a nővéreimtől, de én inkább más irányba megyek el. Drogozok (semmi durvát nem tolok folyamatosan), szeretek inni/bulizni járni és egyáltalán nem tanulok.

Mostanában ért utol a felismerés, hogy ez így nem lesz jó, mert anyunknak születésnapja közeleg, nekem meg éppen annyi pénzem van ami 1g fűre kijönne, és pont osztálykirándulás közeleg... Valószínűleg emiatt anyunak nem tudok venni ajándékot, de majd megkérem a nővéreimet, hogy mivel nekem nincs pénzem, ezért közösen vegyünk neki valamit.

Valamiért ez a dolog nagyon ijesztően hat rám, mert mintha a hátralévő életemet szimbolizálná ez az esemény.. A nővéreim valószínűleg halálra fogják magukat keresni, én pedig elszórakozom az életem.

Tudom, hogy ez így nem jó, és tennem kéne ellene, de valamiért nem elég erős a tenni akarásom kényszere.. Tehát nem érdekel, de mégis megijeszt.

Mit kéne tennem?