Mulya, gyenge ember vagyok mióta az eszemet tudom, mit tehetek ellene?

Mindig hagytam magam a szóbeli bántásokkal szemben, hagytam hogy bökdössenek, szekáljanak, szóval nem tudom megvédeni magam, előfordult hogy próbáltam, de én húztam a rövidebbet, mert én kis nyomi voltam. Késöbb már azért a fizikai bántásokkal, dobálózásokkal szemben tudtam védekezni, ha nagyon szorult a hurok sikerült, például az osztálytársam combjába vágtam bele a körzőt.

Szívesen lekevertem volna egy pofont, de féltem az igazgatóitól, fel fogják hívni a szüleimet stb.

Igen csináltam furcsa dolgokat, amik ráillenének egy autista diagnóziara szóval valamilyen szinten tudom hogy miért piszkáltak.

Középiskolában folytatódott, de ott csak cikiztek éveken át és én nem tudtam tenni semmit, amikor az osztály háromnegyed része mentális retardáltként nézett rám.

Depressziós és szorongásos zavarom lett. Nem tudtam megérteni hogy miért kell szekálni, közben semmi konfliktust nem okoztam.

Gondolom amúgy a személyiségem(megfelelési kényszerem is van), és a kinézetem együttese miatt.

Valamiért egyébként mindig ilyen emberekkel voltam megáldva, olyan osztályokba voltam, amik kiérdemelhették az iskola legrosszabb osztálya címet sok balhéval, körbenéztem a többi csoport között, ott nem voltak látszólag nem voltak ilyenek, valamiért az élet azt akarta hogy ilyen legyen a sorsom.

Most is egy színes egyéniségű osztályba járok okj képzésen, tele magabiztos, erős emberekkel, én meg ott vagyok a kis elfolytott alig érthető hangocskámmal, lehajtott fejjel, remegve.

20/F