Úgy érzem nincs helyem ebbe a világba, mással is van így?

én is így vagyok, de sajnos még bírni kell. Még 40-50 év és vége.

Lányok vannak az életedben, dolgozol is és nem látod az élet értelmét? Ajaj. Akkor én mit mondjak, 25 éves szűzként és munkanélküliként, sosem volt még barátnőm és a testalkatom is olyan, hogy már évek óta emiatt depressziós vagyok, egészségügyi problémáim vannak és itt vegetálok a szüleim mellett. Örülj inkább annak, hogy a legfontosabb dolog az életben neked megadatott: a nők. Inkább szedd össze magadat és ne sajnáltasd az életedet, mert szerencsés vagy.

Csinálj önvizsgálatot. Elég alacsony szinten lehet az önismereted, javíts rajta.

Akkor bátorításnak leírom én milyen vagyok, ezután majd talán értékeled amid van: szóval, engem csak egy dolog érdekel (lényegtelen, hogy konkrétan mi az), nem átlagos mindennapi szakma, és nehéz megélni belőle, viszont csak ehhez van tehetségem és CSAK ez érdekel. Végeztem egyetemet, bár csak büfészakot, és egyáltalán nem érdekelt. Nem dolgozom, csak azzal az egy dologgal foglalkozom, de ahhoz idő kell, hogy pénzem is lehessen belőle, plusz, akik tudtak volna benne segíteni lebetegedtek komolyan vagy csak abbahagyták. Munkahelyre nem vagyok képes járni, meg is őrülnék, nem tudok jópofizni és úgy érezném, hogy megcsalom magam. Az egyetem is borzalmas volt, hasonló érzésekkel. Csak anyám nevelt, most is vele élek, de segítem, nem dohányzom, iszok vagy bulizok, így nem érzem úgy, hogy túlságosan teher lennék. Barátaim nincsenek. Egy se. Csajozni iskolás koromban tudtam, mos az attitűdöm miatt nehezen megy. De én ilyen vagyok, csak ebben a világban nehéz így. Te pedig értékeld amit elértél, mert te legalább elmondhaod ezt!