Az normális, ha a párom nem veszi fel nekem a telefont a munkahelyén, illetve tömegközlekedési eszközökön?
Ha mégis felveszi, akkor egyszavas válaszokat ad és hamar leteszi.
Ha végre normálisan tudunk beszélni, akkor azt mondja, azért ilyen, mert nem szeretné, ha mások kihallgatnák, mit beszélünk, illetve nem akarja, hogy a munkatársai, főnöke azt hallgassa, miről beszélünk.
Állítólag régebben, ha kedvesen beszélt a barátnőjével telefonon, akkor a szülei cikizték, hogy milyen nyálas, emiatt lett ilyen.
Engem viszont tökre zavar. Nem mondom, hogy valljon szerelmet a buszon vagy a melóban, de meddig tartana felvenni és annyit mondani, hogy ha nem valami baj miatt keresem, akkor most leteszi és hív valamikor, amikor tud. Ennyi!
Így tényleg még akkor sem tudnám elérni, ha bármi baj lenne, mert mire a munka után végre rám csörög, már rég késő.
Nektek is van ilyen ismerősötök. Mit lehetne ezzel tenni?
Megbeszélni próbáltam már ezt vele, de csak leráz azzal, hogy ez neki amolyan lelki nyomor, nem tud mit tenni. Ha mondom, hogy de legalább annyira vegye fel, hogy tudjak szólni ha baj van, akkor azt mondja, hogy oké, de aztán mégsem elérhető továbbra sem.
Hozzá lehet ehhez szokni? Én nagyon nem tudok.
De akkora mértékű a gátlása, hogy még egy sms-re sem tud válaszolni?
Amúgy nem akarom én őt zavarni, zaklatni, sőt... Tiszteletben tartom, nem is keresem már napok óta direkt, mióta képbe került ez a helyzet. Csak picit most meg átment olyan irányba a dolog, hogy egész nap elérhetetlen, ne hívjam, mert ki tudja még munka után is hová megy, mivel elérhetetlen, így szólni sem szól, ha esetleg nem egyből haza megy meló után, így igazából ha beszélni akarok vele, ki vagyok szolgáltatva annak, hogy ő mikor méltóztatik végre hívni és akkor végre mondhatom, ha valamit szeretnék.
De gondolom, ha valami eszébe jutna mégis délben mondjuk és felhívna, elvárná, hogy felvegyem. Nem tudom, hogy esne neki, ha ilyenkor én nem venném fel, és még az sms-ére sem reagálnék, aztán valamikor este 8 felé felhívnám, mintha mi sem történt volna, hgoy mi újság, stb... Ez tényleg így normális?
válasza:És nem tudod elképzelni, hogy az új munkahelyén mások a szokások? Nyilván felvenné, ha tudná.
Ez nem úgy működik, hogy én fel tudod venni, akkor neki is fel kell venni.
Én egyedül ülök egy irodában, nincs senki a közelemben, simán tudok telefonálni. Ettől még nem várom el, hogy a férjem hívjon vagy felvegye, ha hívom, mert neki nem ilyen a munkája.
válasza:11: igen, normális! Eltérőek a munkahelyek. Van ahol nem gond telefonálni, van ahol igen.
Ez hiszti a részedről.
Nem hisztizek. Az szerintem más. Tőletek kérdezem csak, hogy hogyan van ez, mert számomra furcsa.
Nekem sosem volt ilyen dolgokkal problémám, ha olyan munkahelyem volt, ahonnan nem lehetett telefonálni, akkor is azt mondtam a páromnak, hogy csörögjön, max nem veszem fel, de ha látom, hogy keresett, míg elmegyek wc-re, ebédelek, vissza tudom pár percre hívni. Sosem voltam ennyire elérhetetlen. Szerintem minden munkahelyen van azért a 8 óra alatt 1-2 perc, amikor az ember vissza tudja hívni az anyját, bátyját, párját, ha azok keresték, hogy vajon miért hívták. Még sohasem keresett hál istennek senki sem azért, mert baj érte volna, de ettől még nem lettem passzív és nem mondtam nekik azt, hogy hívjanak mentőt, ha bajuk van, mert én dolgozom. Lehet, hogy 100-ból egy vagyok, aki így gondolkodik, de én számomra a magánélet és a család volt mindig a fontos, nem az hogy hány idegen ül körülöttem, akik semmit sem jelentenek, vagy hány munkatárs hallja azt, hogy anyámat visszahívom esetleg és megkérdezem, miért hívott. Nyilván nem enyelgek senkivel, de anyám, a párom és a magánéletem milliószor fontosabb lesz mindig is, mint hogy egy munkahelyen, ami változó tényező ki mit gondol.
válasza:Egyébként bratyóm is olyan helyen dolgozik, ahonnan nem tud telefonálni, de ha havi egyszer valami miatt mégis hívom, mert sürgős, egyből felveszi, meghallgat és ha úgy látja, sürgős, akkor megbeszéljük, ha úgy érzi, ráér, akkor kedvesen megkérdezi, hogy visszahívhat-e ez ügyben később és munka után tényleg vissza is hív és megbeszéljük. Nyilván ő is azért ilyen, mert ugyanabban a szellemben nevelkedett, mint én. És én ezt tartom normálisnak.
Tudom, hogy mások máshol szocializálódtak, így ezért kérdeztem, ti mit tennétek.
Ezek tényleg ennyire ördögtől való "elvárások"? :) Ennyire rosszul lettem nevelve? :) Mindenkinek a munka a fontosabb, mint a párja? Milyen egy világ ez basszus? :D
válasza:Szerintem ez a szint, hogy annyit várnál el, hogy ha valami fontos megbeszélnivaló van, akkor legalább válaszoljon a másik valamilyen formában, ez nem hiszti, hanem alap és természetes elvárás. Szerintem nagyon kevés olyan munkahely van, ahol 5 percet ne tudnál megoldani egész munkaidő alatt, hogy visszajelezz valakinek, aki Elvileg fontos.
Útálok ilyet mondani, mert rendes körülmények között ezt egyfajta rosszízű károgásnak gondolnám, de az összes körülményt Figyelembe véve, jelesül hogy akkor sem feltétlen jelez vissza, amikor már Elvileg jobban ráérne és nem tudni mivel tölti általában még a szabadidejének egy részét sem (illetve hogy rendszeresen nem érhető el akkor sem, ha jól értettem), valamint hogy nem is egy földrajzi helységben éltek és tartózkodtok a hét nagy részében, és hogy új munkahely van (új ismeretségekkel); szóval én azért mindenesetre élnék azzal a nyilvánvalóan rosszindulatú és indokolatlanul bizalmatlan feltételezéssel, hogy esetleg valami mögöttes tartalmat is lehetséges, hogy feltételeznem kéne adott esetben, többféle scenáriót is átgondolva és a realitásokat Figyelembe véve.
Persze az emberek változnak is adott esetben, és lehetséges, hogy amit "tegnap" még jónak gondolt, az ma már terhes akár, és nem kizárt valóban az sem, hogy külső és megváltozott körülmények, rajta nagyrészt kívülálló okok kényszerítenek valakit az efféle változásokra/változtatásokra.
És tényleg a bizalom is döntő egy kapcsolatban. Ugyanakkor jó, ha az emberben nincsenek kétségek afelől -s erre a másik fél is ügyel normális esetben-, hogy ez a bizalom alapos, vagyis alappal rendelkező legyen.
válasza: válasza:Megbeszéltétek hogy az új munkahelyén miben masak a körülmények? Ha még nem, ideje lenne. Azt is mondd hogy fontos hogy beszéljetek, tudjatok egymásról.
Mi pl amíg meg volt az előző munkám, addig az irodámban bármikor tudtam telefonálni mert senki nem hallotta. Ő emberekkel van körülvéve, úgyhogy facebookon szokott írni. Ezt naponta többször. Hívni jóformán csak akkor tud, mikor munkaügyben vezet valahova, de ekkor is csak lakott területen kívül beszélünk.
Fontos hogy közös cél legyen hogy a másikról halljunk. Ezt a párodnál nem nagyon vettem észre.
De figyelembe kell venni azokat a tényezőket is, amik ezt gátolják.
Beszéljetek hogy mikor tud, mikor nem tud jelentkezni és milyen formában. Illetve hogy kíváncsi e rád, vagy már rossznak érzi a kapcsolatotokat.
válasza:Először is vele beszéld meg a saját kapcsolatod játékszabályait mert itt ahány ember annyi szokás és nem a világ összes kommentelőjével akarsz kopromisszumra jutni meg összecsiszolódni hanem a saját pároddal. Ha zavar a dolog - tök egyszerű - beszéld meg vele ezt a rejtélyes dolgot. Részemről annyi lehet az ok hogy nem szeret ilyen helyeken telefonálgatni, ahogy én sem. Munkahelyen meg necces tud lenni.
Valamennyit mindkettőtöknek engedni kell. Te ne telefonálgass annyit, ő meg hívjon vissza ha kerested, akkor amikor neki jó. Ez a minimum.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!