Akit szivatnak az iskolában, az tulajdonképpen önmaga hibája?

Nem. Ez megint csak áldozathibáztatás, csak "kicsiben".

Tény, hogy tehetne ellene, de ettől még nem ő lesz a hibás, hanem az, aki elköveti.

Nem, nincs igazad. Soha semmi nem indok arra, hogy valkait bánts, megalázz, ha az illető nem tett ellened semmi rosszat!

Az embereknek el kellene fogadniuk egymást, nem pedig változásra kényszeríteni. Ő csendes, félénk és visszahúzódó. Nem olyan egyszerű ezen váloztatni, főleg fiatal-tini korban, mégha szeretne is változtatni.

De az is lehet, hogy nem akar változni. Ő ilyen, miért kéne másnak lennie csak azért, hogy a bunkó zaklatóinak megfeleljen?

Mindenkihez emberségesen kell hozzáállni, az, hogy ő más, csendes, nem ok arra, hogy bunkózzanak vele. Ha segíteni szeretnének rajta akkor azt kedvességgel és barátkozással lehet elérni, de ha megalázzák, zaklatják az kinek fog segíteni? Maximum mégjobban lerombolják szerencsételn illető önbizalmát.

Ez mindig csak és kizárólag a zaklatók hibája. Nem mindenkiben van meg a tartás (főleg nem a csendes félénk megfélemlített személyekben) hogy kiálljon magáért, hogy beszéljen a problémáiról, hogy segítséget kérjen. Mert kínosan érzi magát, mert fél és ki tudja milyen okai lehetnek még amiről te nem is tudsz.

Alsóban volt egy legjobb barátnőm, aki nagyon visszahúzódó volt. Rengeteg piszkálták a súlya, a testvére, a hobbijai miatt. (Szeretett rajzolni. Másodikos gyereknél ez teljesen normális, mégis szekálták.) Mindig megkérte őket, hogy hagyja abba, de mivel ezt kedvesen, normálisan mondta, csak kiröhögték. Harmadikban ez átment egy nagyon durva bántalmazásba, néhány fiú fizikailag is csesztette (hajhúzás, folyosón ellökés, gáncsolás), egyre csúnyábbakat mondtak rá és a családjára is. Akkor volt belőle egy hivatalos ügy a suliban, bő három napig békén hagyták.

Amikor ötödikesek lettünk, teljesen elszigetelődött tőlünk és néha agresszívan visszatámadott, amitől ő lett a rossz a sztoriban. Ha órán jelentkezett, rögtön lehurrogták, hogy biztos hülyeséget akar mondani. Most nyolcadikosok vagyunk, szinte sosem beszél velünk, nagyon halk és szűkszavú.

Sosem gondoltam, hogy ez az ő hibája lenne. Ő alapból egy félénkebb személyiség volt, miért kéne más kedvéért megváltoznia? Miért nem tudtak volna a többiek kicsit kedvesebben, barátságosabban hozzáállni, hogy ő is nyisson? És azt amúgy miből gondolod, hogy a zaklatott fél nem mondja el otthon, hogy mi történik? Biztos van ilyen eset is, de a barátnőm rendszeresen mindent elmondott, ezért volt több iskolai eljárás is, mégsem változott semmi. Szerintem itt részben a tanári kar is felelős. Felsőbe már nem, de az alsós tanárok rendszeresen mindent elnéztek nálunk, az egyikük amikor nyugdíjba vonult, beszélt erről a szülőkkel, és be is vallotta, hogy akkor rosszul csinálták, hogy megkülönböztették a gyerekeket.