Nevelőintézet =szeretet hiányos, határokat nem ismerő gyerek?

Egy kicsit bepillantást nyerhettél a valóságba, ahol az emberek nem foglalkoznak a másik problémáival, sivár lelki világgal rendelkeznek.

Örülj neki, hogy a 6 éves gyerek nem akarta kitépni a kezedből a telefont.

A szülők egyediek, mondhatni személyre szabottak, míg egy ilyen nevelőnő az "mindenkinek az anyukája" de érzelem nem köt titeket egymáshoz csak annyi mint a tanárodhoz.

A pszichiátriára ennél sokkal betegebb emberek kerülnek, nem pár vagánykodó 6 éves.

Tudod, egy szülő nagyon sokat megtesz a gyerekéért, és nagyon sokat törődik vele. Ez szinte természetes is, és csak akkor jössz rá, mi munka ez, és mi az eredménye, amikot megismersz valakit, aki mindezt nem kapta meg. Érzelmileg problémásak azok, akiket leírsz. Azt hiszem, akik szülő nélkül nőnek fel, mind azok lesznek, persze ez máshogyan is megnyilvánulhat, mint amiket leírtál, vannak rendes viselkedésűek, de ők sem teljesen egészségesek mentálisan.

A nevelők a tízezred részét se tudják megadni annak, mint egy szülő. Eleve nincsenek is annyiran, sokszor 10-20-30 gyerekre jut egy nevelő, aki nem is képzett nevelő, csak épp semmi munkát nem talált, de lehet, hogy sose akart nevelő lenni és utálja a gyerekeket. Lehet, hogy a gyerekek életében ő a 23. nevelő, nem tudnak úgy kötődni hozzá. Gyerekeknél a viselkedés, a nevelés egy érzelmi póráz mentén működik. A gyerek azért engedelmeskedik, mert meg akar felelni a szülőjének, jó kapcsolatban akar vele maradni (leegyszerüsítve). Ezeknél a gyerekeknél ez a fajta érzelmi kapocs SENKIVEL nem áll fenn.

A viselkedésük miatt persze kirekesztettek lesznek, és tovább romlik a helyzet, ennek könyvtárnyi szakirodalma van.

Gondolj arra, hogy nem tehetnek róla, hogy ilyenek. A barátoddal beszéld meg, hogy ha így folytatja, nem lesztek barátok. És légy hálás, amiért van családod! Mert ezt ők sem érdemelték meg, amit az élettől kaptak.