Miért érzem ennyire ufónak magamat?
Tudom, hogy ez most nagyon hülyén hangzik, de már egészen kiskorom óta nem tudok úgy viselkedni, mint a többi ember, nem tudok megfelelni a társadalmi elvárásoknak, nem tudok 'normális' lenni. Soha nem voltam kiközösítve, de mindig is kívülállónak éreztem magam.
Túlságosan érzékeny vagyok, csomószor van olyan, hogy látok valami megható dolgot és elsírom magamat, a lelki, természetfeletti dolgok érdekelnek egyébként is, és mindig is segítő típus voltam. Szeretek másoknak örömet okozni, örülök mások boldogságának, de a saját életemet képtelen vagyok rendbe rakni, habár nem is igazán akarom, mert szeretek egyedül lenni, számomra ez nem jelent magányt, mert ilyenkor gondolkodok. Szomorú látni ezt a mai világot, hogy mennyire hiányzik mindenből az együttérzés és a szeretet, mindenki csak átgázol másokon, és hazudik össze-vissza, és aljas... Én nem tudok ilyen lenni. Én inkább vállalom azt, hogy használjanak ki vagy verjenek át, de legalább tudni fogom, hogy mindent megpróbáltam, és úgy cselekedtem, ahogyan az helyes.
Sok ember furcsának tart, zárkózottnak, csendesnek, pedig nem vagyok őrült, csak más.
Van itt még esetleg valaki, aki ilyen?
Beszólogató válaszokra nem vagyok kíváncsi.
20/L
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Pont így kezdtem. Mindig is szabadulni akartam a zárkózottságomtól, és ez igazából akkor sikerült, már 30 éves után, amikor egyre többfelől hallottam, milyen jópofa vagyok, láttam, vevők a poénjaimra, és én is jobban éreztem magam a beszélgetések közben.
Amit utáltam: hómező az agyamban, nincs beszédtémám, miközben ott vannak a "diszkógömb"-típusú emberek, akik csillognak, látszólag lezserek, csacsognak (bár az üres fecsegés engem nem vonz), de azért én is szeretnék egy kicsit diszkógömb lenni. Nincsenek barátaim, akikkel elmehetnék pl. kapcsizni, de igazából nem is hiányolom őket, egyedül sportolok, feszegetem a határaimat... de jó lenne más lenni.
Nincs semmi baj az introvertáltakkal. Az irodai ötletelgetős, egymás szavába vágós értekezletek mellett egyre jobban elterjed, h a csendesebb emberek is értékesek, mert egyáltalán nem jelenti, h "hülyébbek" lennének, ha nem nyomulnak. Sőt, igazából az alkotás, az ihlet, a magunkba fordulás az alapja a nagy ötleteknek. Mindenki akkor alkot igazán nagyot, amikor elmélyül a gondolataiban, és ezek az emberek is ilyenek.
Sok önismereti könyvet elolvastam (Mars és Vénusz stb.), szépirodalmat, majd szórakoztató könnyebb műfajt is (Fejős Éva, Vavyan Fable). Az utóbbi időben a humorra helyezem a hangsúlyt, a kikapcsolódásra.
Sokat számít a sport, mert endorfint szabadít fel, feszültséget old. Az egészséges ételek is segítenek, és a jó emésztés is, mert különben egy kényszeredett működést tud csak a test, ami a kedélyre is kihat.
Vízöntő vagyok, és folyton máshol vagyok agyilag. Ez egy hibám. Nem jó. Teljes figyelemmel ott kell lenni, amikor beszélgetünk másokkal. Nekünk ez a problémánk, másoknak más, ugyanolyan értékesek vagyunk, mint ez az ember itt előtted. És a legjobb, ha előhívod közben a kis kérdőjelet a fejedben: a KÍVÁNCSISÁGOT a másik ember iránt, mert ez kérdéseket fogalmaz meg benned, amiket kimondhatsz, megkérdezhetsz! És ezek csak jönnek-jönnek, és ez titkon szórakoztató. És derűs lesz az arcod. Hova szoktál járni szórakozni? Mi az, ami kikapcsol? Milyen a sulid? De régen volt már reggeli, asszem, utánanézek egy fagyinak. És lehet MagneB6-ot is enni, vagy Omega3-at, mert a Mg hiányát pl a nők nagyon megérzik, ők ilyenek, ez van. Hát lehet pótolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!