Eljutottál valaha arra a szintre, hogy egyedül is jól érzed magad, egyedül is elmersz menni mondjuk étterembe, sétálni, strandra? Ha igen, hány évesen következett ez be?

Sose okozott problémát, hogy egyedül menjek ide-oda. :)

26N

Fuh ez jó kérdés!!

Én már egyedül elmegyek moziba, az jó szórakozás. De más program nincs, amit egyedül tudnék csinálni:(

Néha kutyát sétáltatok és szól valami a telefonomról pl. morning show

De sajnos ha nincs senki, akivel programot tudnék csinálni egyszerűen elveszettnek érzem magam és kedvem sincs semmihez:(

26/L

Egyszer anyukámra kellett várnom aki dolgozott. Mivel nem akartam a munkahelyén egy sarokban ülve unatkozni, arra a 2 órára bementem egy közeli moziba és megnéztem egy vígjátékot. Beültem a székbe, néztem jobbra, néztem balra, és olyan furán visszanéztek rám. Aztán baromi kellemetlen volt, hogy amikor jött egy vicces jelenet, akkor nem röhöghettem senkivel sem együtt, hanem így magamba kellett volna nevetnem. Hát nem is nagyon nevettem semmin, nagyon zavart hogy senkivel nem oszthattam meg az élményt. Képtelen vagyok egyedül szórakozni.

Egyedül maximum bringázni vagyok képes. Ha sétálni akarok céltalanul, akkor inkább viszem a kutyámat.

Mekibe, vagy kínaiba ültem már be egyedül kajálni, de azt is csak akkor amikor már az éhhalál fenyegetett. Enni azért tudok egyedül is, de volt olyan időszak, amikor nem. Tehát volt régen olyan, hogy csak akkor ettem pl amikor a párom hazajött. Egyedül semmit, mert egyedül az evés sem esett jól. Most már folyamatosan eszegetek egyedül itthon is, vagy bárhol.

A mozi először nekem is furcsa volt. Úgy éreztem mindenki engem néz. Bár először a Magic mike XXL-t néztem meg úgy, hogy én tök elöl ültem és az a 15 ember meg teljesen hátul. És én érkeztem utoljára :D

De aztán megszoktam, sőt kicsit jó érzés is egyedül menni, hogy 'na látjátok én simán eljövök moziba egyedül':D

Mindig is ilyen voltam. Gyerekként sem zavart sosem, ha egyedül kellett elmennem fagyizni, vagy a játszótéren nem volt kivel homokozni. Nekem az a furcsa, hogy vannak akik nem bírnak meglenni egyedül, és mindig kell a díszkíséret.

21/L