Eljutottál valaha arra a szintre, hogy egyedül is jól
érzed magad, egyedül is elmersz menni mondjuk étterembe,
sétálni, strandra? Ha igen, hány évesen következett ez
be?
Még nem, de meg kéne szoknom a magányt.
2016. ápr. 15. 17:58
Hasznos számodra ez a válasz?
2/23 A kérdező kommentje:
Én is most kezdem gyakorolni, de egyelőre még nem megy az, mint egyeseknek, hogy "ilyenkor magába néz az ember, a belső hangjára figyel, kikapcsol". Egy másik emberrel, család, barátok vagy a párom eddig sokkal jobb bármi, mint magányomban.
Bármikor elmennék egyedül, nincs olyan, hogy nem merek, csak úgy vagyok vele, hogy ha nem muszáj, akkor minek menjek egyedül? Amúgy rá vagyok szokva az önállóságra, van hogy egyedül vagyok kénytelen magányosan csinálni a dolgom, vagy amihez kedvem van.Olyankor próbálom a jó oldalát nézni.
2016. ápr. 15. 18:07
Hasznos számodra ez a válasz?
Egész kiskoromtól sokat voltam egyedül, úgyhogy már fiatalon is többnyire egyedül programoltam, vagyis ültem otthon főleg. Aztán mikor dolgozni kezdtem és lett keresetem, akkor egyedül mentem utazni, színházba, strandolni. Sétálni mindig is mentem egyedül is. Az utazásnál megvan az a nehézség, hogy az egyágyas szoba drágább, de lehet találni kedvezőt. Strandra meg nem viszek értékeket, így otthagyhatom a cuccom és nem lopják el.
2016. ápr. 15. 18:10
Hasznos számodra ez a válasz?
Nagyon szeretek egyedül lenni, sétálni, utazni. Szükségem is van rá rendszeresen, mert úgy tudok feltöltődni, megnyugodni, átgondolni dolgokat. Strandra vagy rendezvényekre annyira nem, mert vannak, akik vadásznak a magányos emberekre, hogy rájuk akaszkodjanak vagy lehúzzák őket.
Ettől függetlenül voltam már különféle rendezvényeken egyedül. Azt annyira nem élveztem, mint az otthoni egyedüllétet szoktam.
2016. ápr. 15. 18:10
Hasznos számodra ez a válasz?
Hát jó, mindenki más személyiség...
Én kifejezetten szeretek egyedül lenni. Nyugtató, mert senki sem zavar, nem nyaggatnak semmi hülyeséggel.
Elég fiatalon, következett ez be.
L
2016. ápr. 15. 18:10
Hasznos számodra ez a válasz?
7/23 A kérdező kommentje:
Irigylem azokat, akik alapból olyan személyiségűek, hogy képesek egymaguk is meglenni.
Én mindig szerettem egyedül lenni (már kiskoromban is), de amíg suliba jártam, addig a haverokkal is jól éreztem magam. Kb. 10 éve valamiért elkezdtek mellőlem "elkopni" a haverok, nem nagyon kerestük egymás társaságát, azóta gyakorlatilag vagy a családtagjaimmal töltöm az időt, vagy egyedül. Mindössze egy gimis osztálytársam maradt, akivel tartom a kapcsolatot, de vele ritkán tudok találkozni, mert nagyon elfoglalt. Sokat sétálok, túrázok egyedül vagy gépezek. Nem is vágyom társaságra, mindig is magamnak való voltam, most is az vagyok. Így érzem jól magam és kész! 35/F
2016. ápr. 15. 18:29
Hasznos számodra ez a válasz?
Szerintem én ezen a szinten kezdtem. Mindig is jobban szerettem egyedül lenni, mint másokkal. Ennélfogva bárhová szívesen megyek egyedül. Én inkább attól félek, ha másokkal kell menni. :D
2016. ápr. 15. 18:41
Hasznos számodra ez a válasz?
Én sosem leszek ilyen. Mellém kell egy vezető, egy társ. Egyedül csak oda megyek, ahova muszáj. Szinte minden nap egyedül vagyok, és már nagyon unom ezt.
21 vagyok most, és ez nem fog változni később sem.
2016. ápr. 15. 18:47
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza: