Más is van az én helyzetemben? Hogyan kezelitek? Külső szemlélők hogyan láthatnak engem?

Már gyerekkoromban állandóan kiközösítettek és utáltak, főleg a lányok. Öntörvényű vagyok, hallgatag és a mai világhoz képest különc rálátásom van a világra.

Azt veszem észre, hogy a munkahelyemen is a lányok kinéznek. Mindenkinek van egy barátja, barátnője, akivel lóg, akivel elmegy kajálni, vagy csak szünetet tart. Nekem egy srác van, akivel havi 1-2 alkalommal kiugrunk kávézni. Kolléganőm szervezett hétvégére egy eseményt, ahova majdnem az egész csapatot meghívta, kivéve engem. Ma reggel összefutottunk, mikor a pasijával jöttek dolgozni, én köszöntem, ők nem.

Beszéltem vele, a munkakapcsolat viszonylag okés, de ahogy kivettem, barátkozni nem akar. Értem én, hogy nem lehet mindenkivel felhőtlen a viszony, de nekem sosem volt olyan ember, akivel lógtam volna.

Ez azt eredményezte, hogy még inkább kilógtam a sorból. Mostmár lefáraszt, ha valakivel beszélgetnem kell, vagy társaságban kell lennem. Menekülök a tömegből, és jobb szeretem a magányos tevékenységeket. Anyum és párom kivételt képeznek, őket nem tekintem tehernek.

Ha el kell menni valahova, az már-már fizikai fájdalmat jelent, mintha a fogaamat húznák. Közben a háttérből elég jó rálátásom van a többi emberre, majdnem tökéletesen látom, hogy mit miért tesznek, mégha ők nem is tudják, hogy miért teszik.

Egyre butábbnak és birkábbnak látom a legtöbb embert, mintha nem is gondolkoznának, elhiszik, amit mondanak nekik.

Nem is tudom mi volt a valódi célom a kérdéssel, talán az, hogy mások hogyan gondolkodnak az ilyen emberekről, mint én is vagyok. Illetve hogy akik ilyenek, azok ezt hogyan élik meg.

Én már-már utálom az embereket azért, mert nem tudom mi bajuk van velem, ha rákérdezek hazudoznak. Én próbálok mindenkivel kedves lenni, amire elutasítás a válasz, ezért utána én is ridegen viselkedem.

Kedves embernek tartottam magam, de mostmár szinte élvezem, ha valaki szenved. Ez általában idegenekre igaz, a szeretteimet egyáltalán nem szeretem szomorkodni látni, sőt, igyekszem mindent megtenni értük. Ők megbecsülik, és értékelik, illetve nem viselkednek velem elutasítóan és kiközösítően.