Az normális, hogy attól érzem magamat valódi, egyedülálló és különleges entitásnak, amit majd kifejtek lentebb?

Az életemben meghatározó szerepet játszik az, hogy milyen eszközökkel különböztetem meg, választom el magam az emberek többségétől.

Ez addig tiszta sor, amíg az intellektuális oldalát tekintjük: sokat olvasok, dobolok. Lássuk be, mindkettő elég ritka hobbi a fiatal generációkban. Egyszóval, keresem azokat a lehetőségeket, amelyeknek szórványos a gyakorisága. 100 emberből maximum 1-2 űzi, és ezzel próbálom magamat megkülönböztetni más emberektől.

Már egy ideje megfigyeltem, hogy arra is vágyom, hogy tárgyi, birtoki szinten mutassam meg a különállásomat, vagy fentebb állásomat, ha így jobban tetszik.

Elkezdtem olyan dolgokat vásárolni vagy vágyni rájuk, amiket a környezetem nem engedhet meg magának, nem szeretne birtokolni, vagy nem is ismeri fel, hogy hiába tűnik tőle anyagiasnak, bizony élete kvalitását megdöbbentő mértékben orvosolná.

Így például akkora TV-t vásároltam, ami legjobb tudomásom szerint a községben senkinek sincs. Vettem hozzá PS4-et, ami szintén nincsen a közelben senkinek. Dobfelszerelés szintén. Most kinéztem magamnak egy olyan veszteségmentes lejátszót, ami annyiba kerül, mint nagyjából magyar átlagbér duplája. Könnyű belátni, hogy az átlagos ember nem fog negyedmilliós zenelejátszóval mászkálni, mert nem látja benne az értéket. Nem volt alkalma megismerni, vagy fel sem tudná ismerni a különbséget egy veszteségmentes lejátszó és egy mp3 lejátszó által előállított hang között. A fejhallgatóm ára is annyi volt, mint nagymamám egyhavi nyugdíja.

Anyagiasnak érzem magamat ezektől, ellenben féktelen jó érzéssel tölt el, hogy például úgy hallgatok stúdió minőségű zenét, hogy mások ezt a bizsergető érzést egyáltalán nem ismerik.

Nem tudják elképzelni, milyen az, amikor mosollyal az arcodon fakadsz sírva az Új Világ Szimfónián.

Bocsánat, hogy ennyire zeneközpontú lett a szöveg, leginkább most ez a téma izgatja a fantáziámat.

Emiatt a különállás miatt határoztam el azt is, hogy ha lesz autóm, akkor Tesla lesz. Mert gyér a magyarországi tulajok száma, és feltűnik az embereknek, hogy azta... eeez igen... eeez már valami.

A zenénél pedig pontosan az adja ezt az érzést, hogy nem ismerik azt, amit én. És valószínűleg sosem fogják megismerni, mert nincs olyan vájt fülük, mint nekem. Az igazság az, hogy a többség nem is igényli a minőségi zenét. Nem megélni akarják, hanem csak beteszik zajnak és olcsó, agybedugós fülest használnak, ami rövid úton kicsinálja a hallásukat.

Összefoglalva: az tesz boldoggá, hogy olyan dolgokat birtokolok, teszek, fogyasztok, amit a többség nem.

Mielőtt tényleg nagyon anyagiasnak tüntetném fel magam, hangsúlyozom, hogy nem csak ez tesz boldoggá az életben. Megtaláltam azt a tudományterületet, ami érdekel, és bele is mélyedtem. Vannak barátaim, akikkel eljárunk ide-oda stb.

Mire idáig jutottam, már nem is tudom, hogy mi volt a kérdésem eredeti célja, de ha már leírtam, akkor elküldöm.