Képtelen vagyok elviselni az evés hangját. Miért van ez? Más is van így ezzel?

Én is pont ugyanígy vagyok vele, alig bírom elviselni. Eléggé megnehezíti az életet, de még nem találtam megoldást rá. Főleg, ha még csámcsog is a másik...

#1: ennyi erővel mondhatnám azt egy dadogósnak, hogy ne dadogjon, vagy egy pókfóbiásnak, hogy ne féljen a pókoktól. Ezeket is fejben kéne eldönteni, de kétlem, hogy sokaknak összejönne.

#3: És ha elmenne pszichológushoz nem hallaná a hangját?

Kétlem, hogy sokat segítene a helyzeten. Sajnos ez az a probléma, amit nekünk magunknak kellene megoldanunk. Én túljutottam a pókfóbiámon azzal, hogy vettem egy madárpókot, de erre egyszerűen nincs megoldásom.

Nyilván lehetne azt csinálni, hogy egy órán keresztül hallgatom, ahogy mások zabálnak, de már az első néhány perc kiveri nálam a biztosítékot.

Én amúgy abban bízom, hogy ha lesz gyerekem, sikerül valahogy hozzászoktatnom magam apránként ehhez a hanghoz, és utána talán kevésbé fog feltűnni, ha valaki eszik a közelemben. Persze ez sem 100%, de egy kis esélyt látok rá.

Ebben az az egyik legrosszabb, hogy gyakorlatilag nem beszélhetsz róla senkinek, mert a családtagok/ismerősök sértésnek vennék, ha azt mondanád nekik, zavar, ahogy esztek. Bár szerintem először néznének teljesen degeneráltnak, és csak utána sértődnének meg. Nem tudom, melyik a jobb. De ha meg próbálnál kibújni alóla, és nem velük ennél, akkor meg te lennél a tiszteletlen és antiszociális, és sorolhatnám még, mi minden.