Sok ember miért szereti az alkoholt?

Jó, most ennyi erővel kérdezhetnéd, hogy "miért szeretik az emberek a csokit?" Van, aki szereti, van, aki meg nem és kész. Felesleges ezen rugózni, hogy ki miért szereti, te úgysem bírod megérteni. Van egy véleményed és kész, mit érdekel téged az, aki alkoholizál?

Egyébként meg különbség van az alkoholizmus és a hétvégi haverokkal való iszogatás között... És aközött is különbség van, hogy valaki csak kellemesen akarja érezni magát, vagy vedel, mint az állat és utána teleportál. Nem lehet ezeket egy kalap alá venni, mindenki más miatt iszik. Van, aki alkoholista, van, aki csak hétvégén iszik egy-két sört a barátaival. Ki miért issza az alkoholt, mindenki döntse el. De most, hogy itt kijelentsük, hogy "az alkohol mérgezi a kapcsolatokat", meg ilyen marhaságokat beszélj itt, ennek semmi értelme.

Azért a csoki más.

Az alkohol drog. Ráadásul elég erős a függőségi aránya és a szervezetre és a környezetre gyakorolt hatása is elég romboló.

Nem tudja mindenki kultúraltan fogásztani. De vannak,akik igen.

Nem.mindenkinek lesz rossz kedve másnap, sőt nem mindenki lesz másnapos. Ha én iszok, társaságban teszem és másnap örülök, hogy milyen jól mutattunk, két nap múlva már kérdezik, mikor szervezek újra ivászatot.

Ez is csak egy személyes történet, ami az mutatja, hogy nem lehet csak magunkból kiindulni. És azt is, hogy nem mindig az alkoholtól lesz valaki agresszív, rossz kedvű. Az alkohol csak a gátlásokat oszlatja. Aki alkohol miatt tud csak jókedvű lenni, és másnap szomorú, annak szorongásai lehetnek és érdemes lenne kibeszélnie magát, és ágy kis önismeret tanulnia, hogyan kereshető meg a boldogság a mindennapokban és hogyan értékelje magát, hogyan tudja magát fejleszteni. Ezek nagyon egyszerű dolgok,amiként kevesen ismernek. És a magyar trend az, hogy az, aki elégedetlen, rossz kedvű, könnyebben irányítható. Ideje lenne kicsit úgy keresnie szegény delíriumban depressziós barátodnak a józan örömöket.

"Egyébként a részegséggel járó jókedv tart egy adott ideig,de utána az ember kedve rossz lesz."

Ez nem igaz. Mindenkire másképp hat az alkohol. Nekem jó kedvem lesz tőle, utána ha kijózanodtam, szimplán csak visszatérek a kiinduló állapotba. Nem lesz rossz kedvem utána. Rosszul sem szoktam lenni és másnapos sem voltam soha. Csak a jó hatását érezem az alkoholnak, rossz hatását nem.

30/N

Egyszerűsítve, a napi szintű részegedésben kellemes:

– az alkoholos eufória, amit elég megbízhatóan megkap az alkoholtól az is, aki minden este iszik. Ez ugye kiemelten nagy szám olyan embereknél, akiknek az élete egyébként nagyon ritkán szolgálna bármiféle eufóriával.

– a „leszarom-hatás”, ami ugyan könnyen tönkreteheti az ember életét, de cserébe nem stresszel rajta. Részben ez vezet a pszichés függőséghez: az ember úgy hozzászokik a „gondtalan” élethez, hogy többnapos józan fejjel már komoly lelki megpróbáltatást is okozhat szembenézni a problémáival. Főleg, mikor felismeri, hogy több van, mint gondolta.

A kérdésedre más apróságok is magyarázattal szolgálnak, például sokkal kevesebb közvetlen mellékhatást érez (aznap és másnap is) az, aki naponta tolja. Ráadásul a másnaposság szubjektív tüneteit csökkenti vagy eltünteti, ha megint inni kezdenek rá (főleg, ha várnak vele délutánig), és hát elég csábító az „esek-kelek fáradtságot” újabb eufóriára cserélni. Az ivó szemszögéből ez egy nagyon jól fenntartható életvitel, hogyha nem irdatlan sokat iszik naponta, csak „eleget”.

Olyan nincs, hogy valakit már csak az alkohol tud boldoggá tenni, az alkohol nem kokain, nem okoz hatalmas katarzist – olyan van, hogy nem tud semmi egyéb elérhetőt, ami boldoggá tenné. Persze ez az alkohol okozta depresszió hatása is lehet, és akkor végül is közvetve megvalósul, hogy már csak az alkohol teszi boldoggá, de nem a függőség miatt.

Ami az ízét illeti, egyrészt, szinte minden alkoholos italfajtából vannak nagyon finomak (bár átlagban nem ezeket isszák az emberek), az alkohol hatása miatt viszont idővel azoknak az ízét is nagyon meg lehet szeretni, amik nem kimondottan jók vagy egyenesen borzalmasak. Az agy idővel egyszerűen megszereti a kellemes élményt okozó ital ízét. A bortól nem mindenkinek lesz sava, a töményhez pedig a legtöbben nagyon jól hozzá tudnak szokni, akár 14 évesen is.

De természetesen nemcsak az szeretheti az alkoholt, aki naponta iszik vagy aki rendszeresen be szokott rúgni. Igen, a hatás elmúlása gyakran fáradtságérzettel vagy levertséggel jár, de kis-közepes mennyiségnél az ember csak lefekszik és egy órán belül kialussza ezt a részét. Mondjuk épp ezért szoktak inkább este inni.

Részben igazad van, részben hatalmas marhaságokat írtál. Szerintem látszik, már az írásodon is, hogy nem igazán ittad még le magad haverokkal vagy hasonló. Az, hogy neked minden bajod lesz tőle nem jelenti, hogy másnak is. Az alkohol hatása után még szerintem soha nem volt rossz kedvem, és higgy nekem, nem most kezdtem :D

Az emberi kapcsolatokat nem mérgezi meg, csak a mértéktelen fogyasztása. Úgy is mondhatnám, hogy az alkoholizmus mérgezi meg a kapcsolatokat, nem az alkohol puszta fogyasztása. Egy-egy hétvégi leivás inkább közelebb hoz.

Az meg, hogy rossz az íze... Hát egyéni probléma. Én például a csípőset szeretem, és mindenki nagy kedvencét a töltött káposztát nem (tudom hogy nincs összefüggés a kettő között). Más pl. nem érti miért jó a csípős étel, én meg nem értem miért jó a töltött káposzta, mikor szerintem rossz íze van.

Akkor most én is írjak ki egy kérdést, hogy miért jó a töltött káposzta, holott férfi létemre nem szeretem, és elfogyasztása után ugyanúgy éhesek leszünk?

Hofi szerint az értelmiség előtt két út van:

- Az egyik az alkoholizmus.

- A másik járhatatlan.