Miért ilyenek velem az emberek?

Otthon: úgyérzem hülyének néznek, mondok valamit nem figyel rám senki, de ha mondjuk a nővérem vagy anyám mondja el kb ugyanazt akkor már rendben van. Mintha egyszerűen figyelmen kívül hagynának, vagy csak leszarják mert hülyének nézek ki. Ez annyira fel tud idegesíteni...

Értek valamilyen témához és megosztom rögtön jön a "te értesz ehhez, az iskolában tanultátok?"

"honnan tudsz te ilyet"

Olyan is van hogy hozzászólok valamihez, nővérem gúnyosan közbevág és kijavít mert hülyeséget mondok, pedig néha csak poénból szólok közbe.

Kételkednek bennem, veszek valami alkatrészt a gépbe rögtön "biztos hogy jó bele?"

Az én segitségemet soha sem kérik, apám is folyton előnybe helyezi ha bénázok, valamit nem úgy csinálok, ha valami sikerül, segítettem, még egy köszönömöt se mond.

Suliban is hasonló a helyzet, osztálytársammal van közös beadandó feladat elkezdem csinálni, megmutatom neki hát persze hogy szar, "majd én átfogalmazom, ezek a hülyeségek adnak ötletet nekem". Mondok valami ötletet, hát persze hogy baromság, majd ő jobban tudja.

Vagy egy másik csoporttársamnak szintén a "közös" munkát átküldöm worldbe meg volt szerkesztve, hozzá valami összevisszaság érkezik meg, mert az övé valamiért nem nyitja meg rendesen, rögtön jön a duma hogy "jajj át kellet javítanom az egészet, mert el voltak csúszva a sorok, a számozás hogy a fasomba csináltad?"

Megint egy másik bevállalja helyettem a nyomtatást, mert én biztos szarul csinálom.

Mindenbe belekötnek.

Jogosan érzem magamat egy darab fosnak. Semmi se jó amit csinálok, nem figyelnek rám, semmibe vesznek, hülyének hisznek.