"Gazdag, jómódúak! " Ti hogyan viszonyultok a környezetetekben élő szegényebbekhez?

Én elég jó körülmények közé születtem, mindig is jómódban életem. Kisebb koromban én fel se fogtam, hogy milyen aranyéletem van másokhoz képest, magától értetődőnek vettem, hogy több házunk, lakásunk, nyaralónk van, hogy mindig megyünk külföldre nyaralni, hogy azt eszünk és iszunk amit akarunk, hogy festményeink, értéktárgyaink, földjeink vannak, úgyhogy eleinte erről lazán beszéltem az osztálytársaimnak is, hogy hogy élek, rendesen meg is utáltak miatta, amit eleinte nem is értettem, aztán persze hamar beláttam, hogy jobb ha inkább csöndben maradok. Most így felnőtt fejjel, huszonévesként azt gondolom ,hogy nagyon szerencsés vagyok ,és hálás az őseimnek, hogy generációról generációra kemény munkával mindig megőrizték a családi örökséget.

"Ti hogyan viszonyultok azokhoz akik tök csórók? " Na most egy ilyen kérdésre nem igazán tudom, mit is írjak, mert megmondom őszintén, hogy soha a büdös életben nem érdekelt, hogy kinek milyen az anyagi helyzete. A legtöbb ismerősömről nem is tudom, hogy hogy áll anyagilag, max úgy nagyjából, sac per kábé, de sosem kategorizáltam ilyen szempontból az embereket, nem ez alapján válogattam meg a barátaimat, alapvetően jól kijövök a legtöbbekkel, egyedül az olyanokkal nem tudtam mit kezdeni, akik irigykedtek, elítéltek, bekategorizáltak egy sznob, burzsujnak, úgy hogy nem is ismertek, nem nagyon volt se kedvem, se energiám vesződni az ilyenekkel ,inkább rájuk hagytam, hogy gondoljanak amit akarnak, és csak szimplán lesz@rtam őket.