Elvileg megbocsátani jó dolog, de miért is?

A megbocsátásnak van előnye is.:)

A gyengék haragszanak, gyűlölnek, bosszút forralnak.

Az erősek, a bölcsek megbocsátanak, elengednek, felejtenek.

Nem jó haragot táplálni senki iránt, megbetegíti a lelked.Meg kell bocsátani, elfelejteni és továbblépni. Nem jó ha gyűlölettel táplálod a lelked.

Nem tudom, én sosem értettem, miért kellene megbocsátanom vagy hogy honnan szedjem az érzést s indíttatást hozzá. Vagy hogy mi ez, szőnyeg alá söprés? Mert másmilyet én nem tudnék, bár még ilyet se.

Én megértem a másikat, indítékait, gondolkodását, akár hibás valahol, akár nem - vagy nem. De ha elítélem, dühít, tudom, hogy igazságtalan és gonosz... Hogyan bocsássak meg? De ha megértem, akkor nem kell mit megbocsátanom, hisz értem, mit miért, max. a hibát "bocsátom meg", ha volt olyan.

A bocsánatkérést sem értem. Hogy bánja a dolgot, ennek kifejezését igen, de... Ha én elkövetek valamit valaki ellen, nem kérem a bocsánatát, ez kicsit nekem olyan, mintha arra kérnék valakit, hogy szeressen. Ez nem így működik. Megtörténik vagy sem.

Ha igazán rosszat tesz valaki, akkor elítélem és kizárom az életemből. S megpróbálom nem gyűlölni, hiszen rossz, ha negatív érzelmeket pazarolok rá. Sajna ez sem így működik, ez esetenként nagyon nehéz, egyszer igen sok évbe telt, míg semminek tudtam tekinteni az adott embert.

Aki nem bocsájt, saját magának árt.

Erős ember nem tart haragot.

A saját magadért.

Nekem nem megy komoly dolgokban, elég nagy törést szokott okozni, viszont nem gyűlölködöm, csak leszarom a továbbiakban az illetőt. Ignorálom minden létező módon és élem tovább az életem, de nélküle. Eddig bevált. :)