Eljtuottam arra a pontra hogy meg akarom amgam ölni fr nem akarom a szüleim ezzel terhelni?

Ne tedd, nem megoldás semmire!

Tudom, ez így most sablonosan hangzik, de próbáld magad megfejteni, miért jutottál el eddig a pontig. Miért nem szereted az életed? Mi hiányzik belőle, mi az, amivel jobbá tehetnéd?

Próbálj segítséget találni, ha egyedül nem megy, akár egy barát, családtag, vagy szükség esetén szakember is segíthet, akivel beszélgetni tudsz ezekről!

Szerintem menj el harcolni az iszlám állam ellen ott hős is lehetsz, és meg is halhatsz, aztán lehet közben rájössz menyire nagy ajándék az élet, még ha szar is néha.

Ja és anyádék legalább büszkék lehetnek rád.

"Önzőség, de a halál után nincs semmi, örök sötét van és ennyi."

Ebben egyáltalán nem lehetsz biztos. Ha tényleg csak ennyi lenne, akkor nem is születnénk meg. Nem lenne értelme. Az ember (de minden más élő is) sokkal több, mint a sejtjeinek összessége és egy kémiai reakció.

"Mert igazából nyomjad le ezt a fos életet. Le kell. Legyen ez előtted. Majd meghalsz egyszer úgyis."

Igen, meghalok egyszer. Addig azonban rajtam-rajtad múlik, hogy hogyan állok az élethez, hogyan élem meg. Próbáld meg észrevenni a körülötted, a benned levő szépséget, hidd el, sokkal könnyebbé teszi.

"Addig csak éljél és tedd azt, ami a feladatod (dolgozol). Ennyi. Ne törődj az érzelmekkel!"

A feladatod nem egyenlő azzal, hogy dolgozol. Dolgozni ebben a világban azért kell, mert anyagi központú világban élünk, és valamiből kell élelmiszert, ruhát vásárolnunk. De az igazi feladata mindenkinek más és más, erre csak maga jöhet rá az ember. Kinek az alkotás, kinek az, hogy segítsen másokon valamiképp, kinek az, hogy mosolyt vigyen az emberek közé.

Ne gondold, hogy csak azért születtél ide a földre, hogy egy érzelmek nélküli biorobot legyél. Benned van a lehetőség a változásra, de a te választásod, hogy nekiállsz-e. Nem könnyű, sőt, de nem vagy egyedül. És ha tiszták a szándékaid, mindig fogsz kapni segítséget, sokszor olyan helyekről, ahonnan nem is számítasz rá. Akár csak egy szembejövő idegen mosolya az utcán - ha észreveszed, máris szebb lesz a napod, és ezt tovább is adhatod másoknak.

Az érzelmekkel igenis kell törődni, meg kell élni őket, de ha valamilyen érzelem terhes, akkor mögé kell nézni, mi váltotta ki, miért zavar/fáj valami? És ha már megfejted, és elfogadod, enyhül a negatív töltete, és tovább tudsz lépni.

4-hez még:

a miért ne tedd-re, egy másik megközelítésből:az életünk egy csoda, amit a természettől kaptunk ajándékba. Materialista szemmel nézve is az: mekkora az esélye, hogy a világban levő sokmilliárd atom pont úgy állt össze, hogy létrejöttél belőle Te? Mekkora esélye volt annak, hogy őseid közül mindannyian (több tíz-százezer ember!) elérték a felnőttkort, gyermekeik születtek, hogy végül megszülethess Te is?

Ha tudsz, menj ki a természetbe, sétálj, vagy ülj le egy fához, és figyeld a madarakat.

Talán még védtelenebbek nálunk, embereknél, ők is fáznak, éhesek sokszor, mégis, ahogy kisüt a nap, boldogan csicseregnek, repdesnek, egyszerűen a létezés öröméért.

Előbb érdemes lenne beszélne velem privátban.

Valószínűleg nagyon rosszul látod életet s borzalmas hozzáállásod van, sok adat hiba mellett.

Így is úgy is szembesülniük kell ténnyel. Jobb ha búcsúlevéllel köszönsz el s valami rendőrség előtt begyógyszerezed magad este.