Mi annak a lélektani magyarázata ha elutasitom a segitséget?

Szia!

Igyekszem konkrétumot mondani, most igy gondolkozom a példák közt ami eszembe juthat,

Igazából ami még jellemez hasonlatban az, hogy olyan vagyok mint egy csiga hogy ha hozzá érnek egyből behúzódik a házába. tehát én ezt nagyfokú bizalmatlanságnak nevezem,

Az hogy ha van egy konkrétan bizonyitott müködő tény, dolog, legyen az akármi, amire 10-en is mondják hogy az úgy van, nem hiszem el. Igy vagy az van, hogy nem csinálom, vagy más úton próbálom akarom megközeliteni.

Ha meg segitenek, példaképp, Saját édesanyám, (sose voltunk rossz család, nem volt semmi erőszak) de édesanyám is próbál segiteni pályámon ahogy tud, küld linket emailemre is hogy segitsen hogy jobb legyen, de én azt elutasitom, nem is szóba, inkább úgy hogy egyszer átfutom aztán tudomást se veszek róla hogy ott van. meg mondják, győzködnek hogy mi lenne a jó nekem, akár egészségileg, de nem tudok bele menni. Meséli hogy ismerőse milyen kiváló valamiben,amire segitségemre lehet, próbálja is legjobb formában elém adni, de nem kell, nem akarom... bezárkózom, nem tudom miért.

Ugyanigy gondok vannak a hétköznapokban társasági életben, kommunikációban, rengetegszer csak emiatt nem tudtam belemenni, ha ajánlanak valamit, mert nekem elég volt az is amibe jelenleg vagyunk, csak emiatt nem tudtam tovább jutni sok mindenbe az életbe, emiatt "akadályozva voltam/vagyok. Próbálnak rám hatást gyakorolni, barátkozni, de ha felmerül egy számomra ismeretlen dolog, pl mennyünk ide vagy oda, akkor az van hogy nem, vagy nem érdekel. Emlékszem konkrét példának erről eszembe jutott egy elég régi dolog, volt általános iskola végén egyetlen egy jó barátom akivel együtt csináltunk dolgokat bizonyos mértékig, elég kitartóan győzködött szinte már erőszakosan próbált bele vinni helyzetekbe hogy lógjunk legyek már nyitottabb. de egyszerüen Nem tudtam. Ezért lett vége a barátságunknak.

Sok mindent megkérdőjelezek. De ami a leg keseritőbb helyzet, van egy munkahely arra kérnek mondjuk hogy húzzak már egy kocsit valahova a bolton keresztül..

De erős késztetést érzek magamba, frusztrál, nehézséget jelent. persze megcsinálom mert nem akarom hogy kirugjanak, meg hülyének nézzenek.. de belül rossz.. És ha már fél éve vagyok ott, félév után is érzem magamba ezt hogy nehézség. Félreértés neessen, testileg minden jól müködik van lábam kezem, tehát fizikailag teljesen ideális vagyok, sőt nem is lehetne panaszom, legalább is külsőre sokan többet várnak, többnek gondolnak rólam. De még egy példa mondjuk ha egy orvos mond valamit valamire, vagy gyógyszert ir, abban is kételkedem, vagy nem gondolom azt hogy nekem azt kéne csinálom. tehát igy felül irnám mindenhogy magamba a segitséget, keresek egy alternativ utat, vagy kerülöm, csak hogy ne azt kelljen csinálni.

Lényegében ennyi, emiatt szenvedek, társaságokban is sokszor megkaptam megkapom a célzást, mikor kérdőre vonnak valamit hogy Én miért nem csinálom ezt vagy azt.. De arra nem gondolnak hogy belül vannak ilyen gondok, szóval még pluszba ez is rátesz egy lapáttal.

tehát igy ennyi jutott eszembe erről, bocsánat az ékezet nélküli betük miatt. Köszi!