Miért tartanak nagyravágyónak az emberek? Másfelől pedig. Miért nem tudnak egymással szemben toleránsabbak lenni?

Nem vágyom túl sokra, úgy érzem. Középiskolai tanár szeretnék lenni (nemrég kezdtem meg az egyetemi tanulmányaimat.) Aztán pedig, ha minden jól alakul, szeretnék egyszer eljutni Párizsba, New York Citybe, illetve Stockholmba, Szentpétervárra, emellett egyszer látni szeretném Izraelt fővárosát, Tel-Avivot is.

Meg akarom ismerni a fentebb említett országok gasztronómiáját, kultúráját, az ottani embereket, és persze magát az országokat.

Tunézián, Ausztrián és Románián kívül ugyanis nem láttam más külföldi országot, egyébként is, hajt a kíváncsiság. :)

Amikor szóba került ez a téma, többen a fejemhez vágták, hogy ne rugaszkodjak el a valóságtól, maradjak két lábbal a földön. Pedig én semmi kivetnivalót nem látok abban, hogy pár országot meg szeretnék ismerni. Nem értem, miért akartak és akarnak még páran most is eltántorítani a célomtól.

Felvetődött bennem még egy kérdés.. Miért nem tudnak az emberek toleránsabban viselkedni egymással szemben? Azt veszem észre, hogy sok ember szeret kukacoskodni, beleköt másba, ha sovány az illető, ha kövér. Például Keresztanyukám a terhessége idején 20 kilót szedett fel, és a környezetében többen is nyaggatták a szülést követően, hogy mikor óhajt lefogyni, hiszen 4 hónappal a szülés után már éppen esedékes lenne! Nemrégiben viszont tényleg eléggé lefogyott, mivel diétába fogott, erre olyan kérdésekkel bombázzák, hogy: Eszel Te rendesen? Ugye nem került válságba a magánéletetek a férjeddel? Mintha csak a kilók számítanának! A túlzottan visszahúzódó embereket kihasználják, és persze a nagyszájú embereken is találnak fogást. Egyszerűen nehéz a kedvükben járni. Nem állítom, hogy mindenki ilyen, de 10-ből 7 esetben ezt tapasztaltam. Miért nem tartják sokan tiszteletben, hogy mindenki egy egyéniség? Ehelyett sokan inkább leplezik valódi személyiségüket, csak azért, hogy megfeleljenek a társadalomnak, elvégre együtt kell bégetni a nyájjal.