Mit jelent ha én kamaszkoromban soha semmi ellen nem lázadtam soha nem próbáltam ki semmit mindenhez lemondóan álltam hozzá, jó az úgy, mi közöm hozzá alapon?

Talán neked csak az kéne ,hogy valakivel beszélgessél.Munkatársakkal nem vagy jobban?

Háziállat is jó ötlet ,mert azok is sok szeretett adnak.

No, én pont fordítva. "Lázadtam", mert ezt várták, illetve biztos nem kitörő örömmel várták a hülyeségeket a felnőttek, de várták, mert mindenki ezt csinálja. Mondjuk nem ment spontán, emiatt nem tipikus hülyeségeket csináltam, hanem utólag visszanézve komolyan ijesztőeket, de ez rég volt.

Már nem érdekel, meg tudom oldani az életem munka (és segély) nélkül, nem dolgozom, nem is fogok, mert kinek és minek, egy átlagos terápia a maga átlagos terapeutájával egy nagy büdös lófax, engem egy csomó helyről elküldtek, mert nem tudtak mit kezdeni velem. Vagy az első alkalommal megbukott, amikor elmondtam, hogy nincs motivációm semmire, így a terápiához sincs, meg tulajdonképpen jobban lenni sincs, bár az nem lenne rossz, úgyhogy ilyen miért ne alapon voltam ott. Akkor mindig megkértek, hogy majd akkor jöjjek vissza, ha konkrét céljaim vannak és akkor kidolgozhatunk egy terápiás tervet. Más adott időt arra, hogy elinduljon valami, nem történt meg. Ráadásul én lány vagyok, tőlem nagyon nem ezt várnák, vagy valami tisztességes, hisztériás betegséget vagy valami normálisat, nem azt, hogy minden le van szarva, ahogy az is, hogy erről mások mit gondolnak.

Nagyon rossz vagyok a beszélgetésekben, mert nem szoktam, de ha valakinek kedve van beszélni arról, hogy milyen nem csinálni semmit úgy, hogy lehet, hogy tudnék (a franc tudja már ennyi év után), akkor szívesen megpróbálom.

Senkinek sem javaslom, hogy csak az elvárások miatt dolgozzon, ha családi segítséggel vagy örökségből, tőzsdézéssel, akármiből meg tud élni, nekem a segélyesekkel sincs gondom, van olyan, amikor ez nem megy és csak öli az embert, nos, ki lehet szállni.

Viszont ennek az életnek is megvannak a hátulütői, főleg, ha nem tervezel kilépni a házból, mert egy idő után kialakulhat az, hogy ha akarnál, se tudnál, mert kint túl sok az inger, szédülés, bizonytalanság, pánik... A szenzoros dolgokra edzeni kell napi rutin nélkül is, különben a boltba nem tudsz elmenni idővel egyedül és nagyon kemény meló ezt újra megszokni.