Érezteték már azt valaha, hogy egy porszemek vagytok a gépezetben?

minden egyes alkalommal ezt érzem, mikor a világűrről olvasok, világűrre gondolok

mert mit ad az én felejthető 40-50-70 évem ezen a bolygón bármihez is a naprendszer több milliárd éves korához képest

sőt, ha úgy nézzük, pár tízezer év múlva a bolygónk lakhatatlan lesz, azután pár milliárd év múlva a nap vörös óriássá változik, elnyeli a közeli bolygókat, a Földet is

aztán valamikor ezután lesz még hogy a Tejútrendszer egy másik galaxissal ütközik, de az elvileg nem feltétlen lesz hatással ránk mert eléggé 'szellősek' a galaxisok

de ha ezeket is túléli az emberiség, a világegyetem egy idő után -jelenlegi tudásunk szerint- fogja, összeroskad, és egy újabb Big Bang lesz; tehát legkésőbb addigra az összes élet a világegyetemben megszűnik létezni, és 'újrakezdődik' az egész

na... ha erre gondolok, akkor ténylegesen egy kis semmi, fölösleges porszemnek veszem magam, és elgondolkodok azon, hogy semmi értelme az életnek, semmi értelme a törekvéseknek, hajkurászni akár a nem is egyéni célokat, akár az emberiség céljait, bármit tehetünk, a jelenlegi ismereteink alapján a világegyetem egyszer (jó hát felfoghatatlan, 10 a 10 az 56 év múlva) úgy is semmivé lesz...

de igazából erre egy dolgot tudok mondani

mikor hallgatsz egy jó számot, akkor a szám alatt nem arra gondolsz hogy ennek a számnak egyszer úgy is vége lesz, hanem arra hogy 'a fenébe is, de imádom ezt a számot'

így kell a létet is felfogni

néha nehéz lesz, és az ember képtelen felfogni az elmúlást is (halál után mi van, semmi? az milyen? mintha aludnál, jó de alvást se érzem, nincs értelme), és igazából szerintem magát a létet is

tehát szumma szummárum, azért élsz, hogy élj!

vagy ha lesz családod, gyerekeid, akkor azért élsz, hogy ők éljenek :) (ami szintén 22es csapdája, mert majd ők is azért meg az ő gyerekük is azért hogy a következő éljen, dehát ez van belénk kódolva :D meg mindenbe)

szóval nyugi, ebben nem vagy egyedül

Ilyen felfogással mindneki megölhetné magát nagyjából a kamaszkora alatt, mikor rájön, hogy igazán maradandót soha az életben nem fog alkotni.

Amúgy meg ki nem szarja le mások véleményét? Amíg élsz, élvezd ki az itt töltött időt, élj úgy, hogy ne bánd meg egyetlen percét sem. Mindneki más is egy porszem, csak néhányukról beszélnék még évszázadok múlva is. Na azzal aztán sokra megy a föld alatt rohadva. Ne pörögj fölösleges dolgokon, amit úgyse fog soha senki megérteni ezen a világon.