Miért pánikolok/hunyászkodok meg?
Sokáig nem mertem ezt kiírni, de úgy döntöttem itt hátha találok valami magyarázatot, megoldást a problémámra.
Tehát a helyzet az hogy ha elmegyek egy állás interjúra vagy valami nagyobb, "magasabb" rangú emberrel beszélek munkával kapcsolatban el kezd remegni a hangom, alig találom a szavakat, nem tudom mikor van elseje... stb.
A mindennapi életben és munkahelyen ki tudok magamért állni, általában jókedvű, nagyhangú srác vagyok (24 éves) tehát nem hunyászkodok meg semmilyen elém táruló probléma előtt. Ha pedig valami "nagyemberrel" kell beszélnem off végem van, mintha nem is én lennék, teljesen máshogy viselkedek.
Megoldás? Valami ötlet?
2 éve vagyok egy munkahelyen és nem tudok elszakadni, mert ha állásinterjúra kerül a sor, mindig előjön ez a lelki helyzet vagy nem tudom minek nevezzem, és ezáltal nem látszok se magabiztosnak, se más pozitív tulajdonságú munkavállalónak.
Köszönöm előre is a válaszokat!
Az a "nagyember" is csak ember. Ugyanolyat sz**ik, mint te.
De valami oka csak van, hogy így pánikolsz. Lehet, hogy nem itt kéne beszélgetned, hanem egy hozzáértővel.
Igazad van, hülyeséget írtam. Az ilyen irreális félelmeknek nem használnak az észérvek. A klausztrofóbiámon sem segített, amikor elcsaltak barlangászni és tudtam, hogy nem fog rám omolni az egész - mégis pont úgy viselkedtem, mint te állásinterjún, sőt, rosszabb volt.
Nekem ez nem akadályozza annyira az életem, egyszerűen csak kerülöm a zárt helyeket és kész. Nálad viszont hétköznapi és megkerülhetetlen szituációkban jön fel a félelem. Valamit mindenképp csinálnék vele, keresnék egy pszichológust vagy hasonló.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!