Mitől lehetnek ezek a félelmeim?

Túl sokat törődsz azzal, hogy más mit gondol rólad. Vegyél nagy levegőt, és tegyél rá magasról. :)

"Már most tudom, hogyha kiírom ezt a kérdést, rá tíz-húsz percre hülyének fogom magam érezni."

Pedig jól tetted, megfogalmazni a problémát már egy lépés a megoldásához. Összeszedted a gondolataidat, szavakba öntötted, ha visszaolvasod, talán magad is találsz megoldást; néha velem előfordult, hogy megfogalmaztam mondjuk egy ehhez hasonszőrű választ, aztán valamiért elém került, visszaolvastam, és kimásoltam belőle egy részt, mindegy félretéve jegyzetnek, mert az újdonság erejével hatott, annak dacára, hogy én írtam.

Nem érdemes foglalkozni azokkal, akik látatlanban elítélnek.

Ennek a félelemnek valóban nagy alapot ad az iskolai neveltetés. Beleverték az emberbe azt az idióta illúziót, hogy hibázni bűn. Ha nem tudod, karó. Volt egy tanárom, aki mindig lehetőséget adott a javításra, az volt a mottója, hogy: "nem az számít, 2016 jan. 7-én tudod-e az anyagot, hanem az, hogy tudod-e". Bár neki is meg volt kötve a keze, talált módszert arra, hogy ne egy gyomorgörcs legyen a számonkérés. Valaki megelégszik már a kegyelemkettessel is. Valakinek a négyes is fúj. De ismerek olyan anyát, aki azon háborgott, hogy a gyerek bizonyítványában a kitűnők között jeles is van.

"...és már néha sikerül meggyőznöm magam, és nem esek pánikba."

Ez jó. Ezt tudatosítsd. Amikor megnyugszol, hogy mi segített benne. Hogyan érted el, hogy ne essél pánikba. Hogyan érheted el, hogy ne foglalkozz ezzel az érzéssel.

És egyébként szakemberhez is fordulhatsz, abban sincs semmi kivetnivaló.

"egy idős nőnek átadom a buszon a helyem. Ezután rosszul leszek, már csak a gondolattól is, hogy lehet hülyének néznek miatta"

Én ha ilyet látnék akár kitől nekem rögtön csak az jutna eszembe hogy milyen rendes,jólnevelt.

"elejtek valamit az utcán"

Néha velem is megesik egy pillanatra én is elszégyelem magam de utána meg nem érdekel.És ha megszólnak érte? Max annyi jut majd eszembe az illetőről akinek nem tetszik ha véltlenül elejtek valamit hogy mennyire sok esze lehet..

"elesek mondjuk a lépcsőn"

Velem sokszor előfordul de utána felállok és elmegyek pont ahogy te de szerintem ez mindenkinél így van.

"iskolában kihívnak felelni"

Nálam ez nagyon tanárfüggő.Például van egy olyan tanár akinél laziba kimegyek felelni ha tudom ha nem.De a másik tanárnál meg teljesen más ha tudom ha nem mindig izgulok és beszélni alig tudok.

"felállok a buszon hogy leszálljak, mindig félek, hogy rámnéznek, és azt gondolják"

Nem szoktam buszozni de én a helyedben nagy ívben tojnék rá mit gondolnak.Nem tudom hogy egyedül buszozol e vagy haverokkal de szerintem ha haverokkal mennél nem éreznéd így magad mert akkor mégis csak rájuk figyelnél jobban mint másokra a buszon.

"lehet, hogy csak azért beszélnek velem mert hülye vagyok"

Ilyen dolgokon ne parázz.Nem hiszem hogy beszélgetnének nap mint nap egy hülyével.Nálunk az osztályban is van egy pár ilyen gyerek én velük egyáltalán nem foglalkozom nem hogy még beszélgessek velük.És ezek alapján amit írtál úgy értem alapból ahogy fogalmaztál meg hasonlók ebből le lehet szűrni szerintem hogy azért te távol állsz a hülyétől.

"szerelmes voltam egy lányba, és elmondtam neki, féltem hogy igent mond, mert nálam jobbat érdemel"

Ezzel biztos bárki így van ha fiúról van szó ha lányról.Ez teljesen normális.

"kiírom ezt a kérdést, rá tíz-húsz percre hülyének fogom magam érezni"

Felesleges.Abban a pillanatban te úgy érezted hogy ezt ide leírod és kész. Nincs ebben semmi rossz vagy elítélendő.

Az előttem válaszolónak teljesen igaza van, le kéne nagy ívben szarni mások véleményét, mert a helyzet az, hogy magadnak kellene megfelelned, nem másoknak.

Viszont így most könnyen beszélek, mert én is ilyen vagyok (szerencsére nem mindig, csak havonta)

Bár, lehet hogy nem hülyeség hogy így érzed, mert minden ilyennek van alapja, vagy csak pszichológiai eset vagy, de az utóbbitól most tekintsünk el.

Szóval, néha én is feszengek csak úgy a buszon, meg máshol is, hogy már csak attól hülyének néznek hogy járok, de nekem az orrfújással vannak félelmem, és érdekes, mert mikor ilyen érzésem van, gyakran néek körbe és látom hogy bámulnak. Aztán diszkréten pár perc múlva még egyszer ellenőrzöm, és még akkor is, szóval azért néha nem árt.

Mondanék még pár dolgot hogy hogy győzd le az ilyen félelmeket, de nem tudom leírni, vagyis (béna is vagyok hozzá) nem biztos hogy lehetne értelmezni.

Egyébként kíváncsi vagyok hogy megbántad-e...

Összegezve a legegyszerűbb ha teszel a rossz véleményekre, mert nem érdemes vele foglalkozni, és a lépcsőn leeséstől se félj, oké, lehet hogy kiröhögnek, de attól még nem dől össze a világ, és az emberek nagy része segítőkész :)

És végül pedig, örülök hogy nem szorongsz!

Üdv, 14/l