A félelmeim kezdenek elhatalmasodni rajtam? ( Rossz indulatú, negatív véleményekkel kíméljetek! ) 15\L
Egy éve kezdődödt minden ,amikor még "normális"-nak mondhattam magam és nem volt gond a legátlagosabb nadrág vagy bármi más felvételével sem. Isten tudja,hogy de nem nagyon törődtem a már akkor engem sértő beszólásokkal vagy megjegyzésekkel.(Nem tudom ,talán akkor annyira nem tartottam rá igényt) Bármin nevettem,voltak barátaim,igaz nem sok,de ha volt rá alkalom mindig elmentünk egyet szórakozni.(Félreértés ne essék, nem inni,vagy bulizni!Koromhoz híven körkorcsolyázni,fagylaltozni,sétálni.) Mindig megvolt az alap pozitívum.
Azonban sajnos azt hiszem valahol a tudat alattimban túlságosan elraktározódodt a sok beszólás,hiszen végülis sosem voltam büszke a kűlsőmre, és lassanként így tőrt fel bennem az,hogy jó lenne kicsit magamra néznem ...
Egyre több problémát fedeztem fel magamon,egyre jobban érdekelt,hogy miért ilyen nagy az orrom,miért vagyok ilyen mazúr alkatú.Elkezdtem komolyabban kiárándúlni saját magamból. Az idő telésével a barátnőim is változtak, az egyik volt legjobb barátnőm népszerű,gördeszkás hölgy lett akit mindenki szeret és ez fordítva is így van."Már nem érdekellte ha leromlik a tanulásban,csak jót röhögjenek rajta,hihi" fajta gondolkodás móddal menetelt a kirobbanó siker felé amitől egyre jobban fejébe szállt a dicsőség. Elhidegűltem tőle. A többi barátnőmmel is valahogy így szakadt meg lassan a kapcsolat. Így sem voltam soha sem népszerű,most viszont már a vonal alatt vagyok.
Rosszul éreztem magam,mindenki szép királylány lett,csak én maradtam egy otromba senki.
Többször estem pánikba, meg gyűlőltem saját magam,undorodni kezdtem mindenemtől. Lejjeb és lejjebb tettem a lécet,fokról-fokra visszahúzódobb és gyatrább lettem míg végűl többen is megjegyezték,hogy megdöntöttem a legcsendesebb osztálytársunk rekordját.Ezen otthon kicsit elsírtam magam,mert nem volt valami kedves a hangnem ,amivel közölték ezt velem.
Kellemetlenűl érzem magam nagy társaságok közt,félni kezdtem.Nem bírok szemkontaktust tartani senkivel sem,ha valaki néz akkor belűl kétségbe vagyok esve: "Úram Isten,miért néz?Miért néz,talán a csúfságomat elemzi,Istenem !Ne nézz!" gondolok ilyesmikre és jön,hogy elfussak,ki a világból.
Az álmaim közé tartozik,hogy segíthessek minden hátrányos helyzetű embernek.Igaz,nemsokat tehetek még de többször tettem ezért valamit.Tagja voltam egy Egylet nevű,unitárius szervezetnek azt remélve,hogy egy igazi,második otthonra lelhetek,ahol nem kell aggódnom,hogy nagyképűek közt vagyok vagy ilyesmi és foglalkozhatok is az előbb felemlített álmommal,mert segítség nyújtással is foglalkozik ez a szervezet,ahol a többség velem egyidős. Egy ideig mentem,voltak csoportos játékok de aztán egyre többen lettünk.Sajnos befurakodtak már a magamutogató arcok is e szervezetbe,úgyhogy sikeresen újból rám talált a szerencsétlenség érzet. Ennek köszönhetően kiléptem.A minap láttam egy videót ,amit az Egylet tagjai raktak fel,egy önkéntességi szervezvényről,ahol azt lehet látni,hogy mindenféle öregotthonban meg árvahában segédkeznek és jól mulatnak. Annyira hasznavehetetlennek és szánalmasnak éreztem magam,szinte bőgtem a sors iróniáján.
Lehet, e sorokat most átlagos tini hisztinek ítélitek,elégedetlenségnek,hisz örüljek annak amivel megszülettem,rendes családnak,egézségnek.De nehéz kényelmesen ugrabugrálni egy olyan testben ,amit annyiszor megszóltak. Persze,hogy örülök,hogy legalább születtem ennyivel is,nem elégedetlenkedek én!Nem kérek bomba alakot, szögegyenes,gyönyörű hajat,álom házat,pénzt!Én egy helyre vágyom,elfogadásra,ahol nem vagyok olyan esetlen,mindent elszúró. Annyira gyűlölöm már a sok kritizálást, valósággal már félek az emberektől! Lassanként már minden kapcsolatom megszünik hisz annyira nem tudom már senkivel sem tartani a szálakat.Hihetetlen ez a változás.
Anyuval beszéltünk erről, ő azt mondja,hogy ez csak egy hullámvölgy,szép kislány vagyok,(Eh,anyukák!)nyugodjak meg,nem kell félni,megfogom találni a helyem,próbáljam már elfogadni magam,stb.
Bár igaza lenne,csak sajnos ha tovább romlik ez a státusz,kötve hiszem,hogy megtalálnám bárhol is a helyem. Egy olyan fejjel mint az enyém, aki még nézi közben a húgával a Minimaxot meg a Cartoon Networkot,aki pasizással ellentétben(megjegyzem,sajnos már kéne,hisz felkéne nőnöm a kortársaimhoz..) inkább elolvas egy Rejtő Jenő könyvet és aki sajnos hihetetlenűl u-nal-mas.
Mit tegyek? Lesz ennek valaha is véges útja?
A válaszokat előre is nagyon köszönöm,sajnálom ha időt raboltam !
válasza:Az emberek nem már csak ilyenek. Idővel csak annyi fog változni hogy a felnőtt már nem fogja őszinteén a szemedbe mondani, amit gondol.
A szépségről meg annyit, hogy szubjektív.
Képet esetleg küldesz?
válasza: válasza:Amikor az ember gyerek,mint minden életkorszakban,változáson megy át,annyi különbséggel hogy sokkal rohamosabb tempóban.Változik a személyiség,az ízlés,a szokások az egész ember,érthető hogy néha a legjobb barátainkkal nagyon különbözővé változunk,és már nem leszünk annyira közeli barátok.Ne aggódj emiatt,előbb utóbb találkozol majd olyan emberrel akivel sokkal könnyebben megértitek egymást és közeli barátokká váltok,ez természetes.
A külsőddel kapcsolatban pedig:legyél magadhoz őszinte.Persze ehhez hozzátartozik az is hogy ilyen orrod van,meg az összes többi dolog is amit észrevettél.De te nem csak ebből állsz.Van benned rengeteg jó is,amiket szintén köteles vagy észre venni,tudomásul venni és megbecsülni magadban.Akkor leszel őszinte magadhoz,ha a jót és rosszat is látod egyaránt.És nem csak te,lesznek mások is akik meglátják benned a jókat is,ha megismernek.Tegyél meg mindent,hogy te szépnek találd magad,és akkor majd jól érzed magad a bőrödben ami sokkal könnyebbé teszi majd a szociális életed.
Intelligensnek gondollak az írásod alapján,ezért remélem megérted mit akartam neked mondani és nem csak szövegelésnek értelmezed.
válasza:A szépség az szubjektív. Van akinek ez tetszik van akinek az. Ha majd kikerülsz a jelenlegi közegedből akkor esélyesen változni fognak a dolgok.
Nem, nem kell pasiznod 15 évesen. Csak van aki csinálja.
Én kicsit öregebb vagyok mint te és még mindig nézek rajzfilmeket.
Ha küldesz képet vagy linket privátba akkor elmondom az én személyes véleményemet.
válasza:Szeretnélek megnyugtatni: ez simán lehet egy átmeneti állapot. Én is hasonlókon mentem át, nem voltam szép lány, mikor pubertáltam, nagyon gizda és lapos voltam, tele pattanással meg zsíros hajjal (amin nem segített, hogy anyám hülye frizurára vett rá, aztán várhattam, míg lenő előnyösre), ráadásul a családom nem nagyon volt eleresztve pénzzel, ezért anyám régi ruháit hordtam.
Mikor az osztálytársaim elkezdtek "zülleni" (lógás, cigi, pia), na meg a csajok csajosabbá válni (szoli, műköröm, smink), elvesztettem az addigi barátnőimet, mert engem ezek nem érdekeltek, későn érő voltam.
De egyetemen már minden más volt, ott kevésbé a menőzésen volt a hangsúly, és nagyon jó baráti társaságba csöppentem, és így lassan felengedtem, kinyíltam.
Aztán eltűntek a pattanásaim, az alakom is arányos lett, a hajam is lenőtt, és megtaláltam a helyem.
Most már 31 éves vagyok, mindez eléggé messzire került, dolgozó emberként már szerencsére nem szembesülök semmiféle csoportnyomással, ami a kamaszoknál még nagyon megvan.
Mindezt csak azért mesélem el, hogy lásd, ez egy ilyen folyamat, most a legnehezebb, de innen már egyre jobb lesz.
Barátok jönnek-mennek, nagyon is normális dolog a szétfejlődés, ilyenkor nem szabad erőltetni.
Ne add fel az álmod, csodálatos, hogy ilyen szép dologban szeretnél segíteni!
Azért is lehet, hogy félsz a tömegben, mert az túl nyers az ilyen szép és finom lelkű embereknek!
Ha szeretnéd, nyugodtan írj privátot, szívesen öntök beléd még lelket! :)
válasza: válasza:6-os! Ezt nem gondolhatod komolyan! Nem tudod, hogy a szavak mennyire tudnak ölni??
Itt van egy érzelmileg bizonytalan kislány, aki vette a bátorságot, hogy kitárulkozzon, hátha kap segítséget, te meg idejössz, és belerúgsz, csak mert (talán zaklatottságában) nem jó a helyesírása? Milyen ez már?
És egyébként is -- te milyen emberekkel voltál eddig körülvéve, hogy azt hiszed, ettől függ, kinek mennyire van rendben a belsője? A kettőnek az égvilágon semmi köze egymáshoz -- mert neked ugyan helyes nyelvtanilag minden szavad, de érzelmileg a legkevésbé sem!!
Ha valaki itt "tré", akkor az te vagy, mert a lelked csak attól érzi jól magát, hogy beleköss mások helyesírásába, mikor baromira védtelenek és sebezhetőek... Nincs semmi más, amiben jeleskedhetnél? Sportoljál, fessél, vagy legyél sikeres munkában, akármiben -- de ez?...
Kérdező, ne hallgass rá, látod, pont ilyenek azok, akik bántanak téged: bizonytalanok önmagukban, és csak attól érzik jól magukat, ha másokba rúghatnak. Szomorú...
válasza:Kedves Kérdező, ha kicsit racionálisabban belegondolnál, te is belátnád, hogy ez csak simán egy troll. Fogalmazhatunk akárhogy, mondhatjuk, hogy neki ez csak egy szórakozás, hecc, vagy önbizalom-tápolás, nem ez a lényeg, hanem az, hogy pusztán ettől érzi jól magát.
Nincs ebben semmi mélyrelátás. Ugyan mit láthatott? Találkozott valaha veled? Ugyan már.
Pont az ilyenek ellen kéne gondolatban küzdened, hogy ne higgy el első szóra minden negatív kritikát.
Mindenki más jót akar itt neked, vigasztal stb, de az a baj, hogy a sok bántástól te pont csak azt az egy negatív kritikát hallod meg.
Ha végre lesz "hallásod" a kedves szóra, onnantól tudsz elkezdeni gyógyulni. Ez a nap el fog jönni, csak most lehet, túl mélyen vagy hozzá. Én azért továbbra is a legjobbakat kívánom.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!