Egy kis társadalomkritika estére?

Mi a problémám? Megnéztem egy youtube videót melyben a facebookozás előnyeiről és hátrányairól kérdezték az utca emberét. Mélyen elszomorodtam mikor megláttam a válaszokat (persze volt egy-két értelmes megnyilvánulás , rájuk nem vonatkozik az előzőekben és a következőkben leírtak). Nem úgy képzeltem el a jövőnket társadalmi kommunikáció szinten, hogy a gép előtt ülünk, telefonunkra meredünk és "osztogatunk, lájkolgatunk, üzizünk". Ebben a bekezdésben a lányokról (direkt nem nőket írtam) szeretnék néhány keresetlen mondatot szólni.

Mindenkinek de legfőbbként a lányoknak kellene a tisztességüket megtartani. A nőnek például a szüzesség elvesztésének normális menete (mármint nem egy buliban bdb**zva), becsület megtartása, stb lenne egy minimális nívó amit támasztania kellene saját maga irányában. Ez egyre jobban kezd kiveszni a mai lányokból. Óhatatlanul is összetalálkozom a facebookon olyan képekkel mikor nemhogy a mell de a fenék, stb is SZINTE teljesen kilátszik. Milyen öntiszteletről árulkodik ez? Milyen fajta nevelésről és tudatosságról tesznek ők tanulságot? Ismerőseimet elnézvén kb a fele "k*rv* s". A miniRUCIKhoz tartozik továbbá egy idióta mosoly melyet mindenféleképpen csatolni kell mint látványelem, hiszem a k*rv*s jelző mellé tartozzon már egy dilinós is, hiszen k*rv*sat akkor a legkönnyebb gerincre vágni ha még hülye is. (ez kicsit túlzás volt de ebben a kérdésben igen radikális a megfogalmazásom)

Már felvilágosult annyira a nemzedékünk, hogy belátjuk a nők=férfiak. Megvannak persze a nemi szerepek. Ez nem kifogás arra, hogy a "bulibulibulibuli"(az ittas férfi is "csúnya" de az ittas nő...). Szörnyűnek találom, hogy ennyire elk*rcsosult az emberiség (visszamenőleg is). A filmekből és más média szennyekből az jön le, hogy az a vagány és az az élet ha megőrülsz, ha emlékezetkiesésig iszod magad. Hiba. Kollégiumban lakom többször hallom, hogy a magasan kvalifikál egyéniségek mennyire élnek. Lefelezném az egyetemen tanulok mennyiségét mivel: felháborítónak tartom, hogy én is ugyanazt a diplomát fogom megkapni mint az iszákos senkik. Az mondjuk megint más, hogy mire végzek az mscvel ők akkor fognak odakerülni, hogy szakdolgozatírás. De elkanyarodtam a témától. Szóval mindig is megvoltak az elk*rv*lt tagjai a társadalmunknak csak az arány a nem mindegy. Manapság ez irtózatosan megnőtt.

15 perc hírnév: mióta az ember kialakította a társadalmi megosztottságot, amióta vannak gazdagok és szegények azóta akar az ember kitűnni, sőt mióta eljutottunk oda, hogy vannak híresebbek... Ennek természetesen egyszerű az oka: abban a tévedésben élünk (mivel a rendszerünk ezt használja ki), hogy van aki értékesebb nálunk, van aki érdekesebb. Ez az érzés annyira megmérgezte az elménket, hogy színészeket (AKIK CSAK ELJÁTSZANAK EGY FR*NCOS SZEREPET, FELMONDNAK 50 MONDATNYI SZÖVEGET MÁSFÉL ÓRA ALATT) is valamilyen megfoghatatlan istenségnek tekintjük. Ez annyira szörnyű, hogy nem is tudok rá szavakat.

Az a bizonyos "ez se fog kapálni": mikor lett a tisztességes munka nevetnivaló, xd-znivaló? Talán az az ember kevésbé éri meg a pénzét, aki "csak" a John Deer-ben képzeli el a jövőjét mert mondjuk ehhez ért? Mikor láttatok olyat, hogy egy milliomos csaj összejön egy "paraszttal"? Nem igen tapasztalhattatok ilyet, mivel ez az értelmetlen megosztottság átszövi mindennapi életünket. Felváltotta a tisztességet a csilivili élet utáni kielégíthetetlen vágyunk. Így volt ez valamennyire mindig is, manapság annyit változott, hogy hatványozódott. Ha valaki büdös, koszos mert egész nap dolgozott, az undorító mert nincs Axe illata. Ezt az undort a divatmajmok ültették belénk.

És hol van az értelem?: magunkat igen fejlettnek tekintjük hiszen a nők egyenjogúak a férfiakkal, helye-közel a tudományos fejlődés is akadályok nélkül terjedhet. Viszont azzal nem számolunk, hogy bármennyire is tekintsük magunkat független gondolkodó embernek, minden egyes inger hajt minket egy bizonyos választás irányába. Legyen az egy reklám, egy vélemény. Ezzel nincs is gond ha a saját személyiségünket, amivel igazán különbözünk másoktól úgy nyilvánítjuk meg a külső világ felé, hogy az igazi önmagunkat jelképezi. A problémám ezzel ott van, hogy már nem csak a választási lehetőségeink vannak megrontva, hanem a személyiségünk is, az ahogyan értékeljük saját magunkat és a körülöttünk lévő világot. Olyan kontextusba helyezzük magunkat melyet utálunk. Mindig a "toppon" kell lennünk mert ha elfolyik a lányoknál a smink (esetleg a nélkül jelennek meg) vagy valakinek a természetes testszaga kitüremkedik a mesterséges illatosítószerek felhőjéből akkor az már "ciki". Ennek a szónak, hogy ciki, nem szabadna szerepelnie a szótárunkban. Egyéniség. Az egyéniség nem más mint ami pajzsot tart nekünk az általánosság nyilai elől. Nos nálatok kedves, idi*ta, kis pedimanikűr senkiknél ez a pajzs átszakadt mivel már annyira ennek az elkorcsult mainstream érzésnek a rabszolgái vagytok, hogy egyszerűen nincs rá szó. Annyira vagytok egyediek és természetesek mint egy szőke, nagymellű, amerikai pornószínésznő, aki egy erősen pigmentált férfi behatolásakor jön rá: tényleg tanulni kellett volna.

Most térjünk rá a spártaiakat megszégyenítő mai fiucskákra, akik elb*z*lásuk és kigyúrtságuk mögé bújva keresnek egyéniséget és próbálnak megfelelni a világ felé. Rajtam bevallom férfiasan , hogy van súlyfelesleg. Izmosnak izmos vagyok de mivel az eszem által akarok elérni valamit is az életben nem törődöm vele annyit amennyi ahhoz kellene, hogy Schwarzenegger is dicsérve veregesse a vállam.

A ketrecharckosokat, bokszolókat mindig is csodálkozva néztem, hogy van bennük bátorság arra, hogy kiálljanak egy olyan ember ellen, aki nagy valószínűséggel bántani fogja. Őket joggal nevezhetem férfinak (minek azért többféle HELYES megfogalmazása is van) illetve harcosnak. Na de mi jellemző az elkorcsosultak? Ők közel sem férfiak vagy "harcosok". Különös ismertetőjeleik:

-Kigyúrt test: erre általában azért van szükség, hogy megmutassák, hogy ők "törődnek" a testükkel. Mikor ilyet hallok hangosan felröhögök és hirtelen egy a napot eltakaró felkar terem előttem mely a pofánverésemet jelképezné. Nyugalom, ti vérszomjas divatsz*p* ncok nem sérültem még meg ilyen szituációban. Van ennek egy hagyománya, amit mint értéket tisztelek de sokra nem tartok. Félreértés ne essék, aki természetesen éri el a muszkligyarapodás ekkora méreteit annak elismerem a belefektetett munkáját. De , aki issza a fehérjelöggyöt, meg kokszot az a szemem elé se kerüljön! Véleményem szerint sok haszna nincsen az ilyen izmoknak, egy sor krumplit nem tudna végig feltölteni azokkal.

-Mélyen bevágott póló mely a csiga pucérra borotvált "mellyük" kiemelésére szolgál meg hát amúgy raj is. Szégyen. (elárulom nekem is van egy ilyen pólóm mert azoknál a k*r va árusoknál mást se lehetett kapni, ezt kérlek nézzétek el nekem). A b*zis , rózsaszínű k*cs*g ruhanemükről nem is beszélve. Nem vagyok én homofób de azért álljon már meg a világ...

-És a haj. Te jószágú evolúció ezek a hajak... Nem tudom, hogy a tükör csak dísznek van az ilyeneknél vagy magukat látják egy feldíszíteni való majomnak de mélyen felháborító amit megengednek maguknak.

Joggal kérdezhetitek, hogy akkor mondjak már egy megoldást ha ilyen okos vagyok. Népnevelés. Ennyi. Át kellene szervezni a társadalmi és személyes értékrendeket, a szülők és média felelősségét akár(!) jogi szintre is lehetne emelni. De persze mivel agy pusztult senkikkel lesz tele a szavazótábor soha a büdös életben nem kerülne egy olyan párt hatalomra mely az előbbiekben leírt mondatokat felolvassa.

*tudom, hogy ezzel a fogalmazással sok vizet nem zavarok és jönnek majd a megszokott szitkozódások és egyetértések de annyira felháborodtam, hogy a wordben írtam egy 2 oldalas röppenetet.