Mit tegyek? A falra mászok már tőlle!

Kis, családi asztalunk van. A közepén ülök én és tesom, melletem a sarkon apa... De már az undor fog el tölle, már-már menekülök az asztaltól mert inkább koplalok csak ne kelljen halgatnom ahogyan eszik. Mindig többet töm a szajába mind amit le tud nyelni egyszerre, imádja a levest szürcsölni, néha visszafolyik a szájából a tányérba, a csámcsogás, a kézodatételnélküli köhögés elengedhetetlen, és persze mind ezt a legnagyobb gyorsasággal... Olyan kicsike az a hülye azstal hogy szo szerint a fülem mellet eszik, de még csoda mikor az ételel a kezemben bemegyek a szobámba. Szolni nem merek, hogy is nézne ki, de már a könyököm jön ki

14/L